Ugrás a fő tartalomra

Ügyintézés, vagy amit akartok

    

"Ki itt ügyintéznél, hagyj fel minden reménnyel!”
                  (a Magyar Közélet kapujának felirata)

 
Szégyen – nem szégyen, nem rajongott a komolyzenéért.
Azt a viszonylag csekély ilyen irányú igényét bőven
kielégítette, ha felhívott egy közműszolgáltatót, vagy bankot.
Tudta, ma meglesz a negyedéves mennyiség,
így elhelyezkedett a fotelban, és telefonálni kezdett.
Legnagyobb meglepetésére 3 perc után felvették.
Új guinness rekord – gondolta, de máris figyelnie kellett,
mert az ügyintéző csicsergett:
-          Dalos Pacsirta vagyok a Pénzt vagy Életet Biztosító Zrt. – től.
Miben segíthetek?
-          Kezit csókolom, T. tiszteletes vagyok
az Alsózabosi Református Egyházközség képviselője.
Az lenne a problémám…
-          Bocsánat – így Pacsirta, előbb azonosítanom kell.
Feltennék néhány kérdést:
-          Neve? Címe? Színe? Szaga? Halmazállapota?
Az ön nagyapja harcolt Sztálingrádnál?
Ez esetben kérem, a katonakönyvének utolsó 3 számjegyét
billentyűzze be készülékén.

-          Igen, köszönöm!
A válaszok helyesek, a szám is jó, de a nagypapa a vesztes oldalon harcolt,
ezért az azonosítás sikertelen.
-          Ilyenkor mit tehetek?
-          Most felolvasok Önnek 13 jogszabályi helyre való hivatkozást,
majd az ÁSZF 4. bekezdés 10. pontjától vissza felfelé található 3. mondatot,
és ha ezt elfogadja, elárulom, mi a teendője. Elfogadja a tájékoztatást?
     Igen!
-      Ebben az esetben kérem, fáradjon be személyesen egyik ügyfélszolgálatunkra.
 
Személyes ügyintézés
 
Köszönés napszaknak megfelelően, pár udvarias mondat.
-          Kezdjük tehát az azonosítással…
-          (Apa, kezdődik – gondolta) – Igen, milyen dokumentumot adjak?
-          Társasági szerződés?
-          Hogyne! Kicsit kopott, 1580-ban íródott, latinul, de ez az eredeti.
Ügyintéző furcsán néz.
-          Ja, - esik le neki - akkor nézzük az alapító okiratot…
-          Az picit régibb, Krisztus után úgy 33 körül kelt, arámi nyelvű…
Valami miatt kezd ideges lenni a kollegina.
-          Igaz, maguknak semmilyen normális iratuk nincs.
-          Van, csak az ide nem kell…
-          Megmondaná, ki az egyház tényleges tulajdonosa?
-          Persze: Jézus Krisztus.
-      ...

A sikertelen párbeszéd végén hazaballag, hogy kitöltse a papírokat.

3 nappal később:

-          Hoztam kérem az Alsózabosi Református Egyházközség
pénzmosás és terrorizmus finanszírozását megakadályozó
dokumentációt. Megkérdezhetem, hogy ez egyébiránt miért kell?
-          Tudja, minden ügyfél eleve gyanús.
Egyrészt bejárnak ide munkaidőben zaklatni az ügyintézőket
a hülye problémáikkal, másrészt feltételezzük,
hogy afrikai és ázsiai iszlám terrorszervezeteknek
akarnak pénzt mosni, - perselypénznek álcázva.
-          Értem, és ez a papír megakadályozza?
-          Azt nem, de ha mégis így tesznek, van róla papírunk,
hogy szemérmetlenül hazudtak is!

A megfelelő tájékoztatás után, papírok leadva...

60 nappal később, telefonon:

-          Üdvözlöm T. tiszteletes.
Savanyú Teodóra vagyok a Pénzt vagy Életet Biztosító Zrt. – től.
Tájékoztatom, hogy a beszélgetést nem rögzítjük, így utólag
azt mond, amit akar, én úgyis letagadom.
Tájékoztatom, hogy az azonosítás sikertelen, mert a 2/5 adatlap Z pontjában,
helytelenül állította, hogy az egyház nonprofit szervezet.
-          De hát az!
-          Szerintünk nem, mert van pénzük.
Kérem, töltse ki újra a 16 oldalas adatlapot és küldje el újra.

Posta.

60 nappal később, ismét telefon…

-          Üdvözlöm T. tiszteletes.
Savanyú Teodóra vagyok a Pénzt vagy Életet Biztosító Zrt. – től,
az Ön dedikált ügyintézője.
Tájékoztatom, hogy azonosítás ismét sikertelen az alábbi okokból:
Először is egy helyen lebélyegezte az adatlapot, ahol nem kellett volna,
aztán nem adta meg kedvenc macskájának becenevét az A/52 -es 
űrlap 47.pontjában, továbbá hiányzik a B/12 -es lapról a 4. pontban
Szent Péter privát e-mail címe.
Kérem, ezeket pótolja az azonosításhoz.
Amennyiben ezek rendben lesznek, kérem, ne izguljon,
van még pár ötletünk….
 
…és így ment ez tovább, jöttek a posták, telefonok, 60 napok,
és máig is ügyintéznek, ha meg nem haltak!
 
Történetünknek a valósággal való bármilyen egyezése, nem a véletlen műve…



Megjegyzések