Mindent összevetve Béla remek ember volt. Ezt bármelyik kollégája megerősítette volna, aki az elmúlt 50 évben dolgozott mellette a motorgarázsban. Egyszerű szerelőként is egyéniség. Ki ne emlékezne arra a precíz következetességre, ahogy minden héten hazavitte, majd patyolat tisztára mosva visszahozta a kéztörlésre szolgáló törölközőjét, és ha valaki megkérdezte tőle, miért nem elég a gépházba időről-időre behozott rongyok garmadája, így felelt: „Tudod szakikám, egy alapos kézmosás után semmi se ér többet, mint egy jó trotil törölköző!” Mert Béla bá, mint szinte mindenben, ebben is ismerte a frankót. Egyszerű melósként talán az irodalomhoz való mély vonzódása volt a legmeglepőbb. Nyugdíjazása előtt néhány héttel mindenkinek elmondta, ő bizony úgy tesz majd nemsoká, mint a költő, Arany János. Tudniillik, rövidesen „abbahagyja a lantot”. Ilyen emberi és szellemi örökség mellett senki sem csodálkozott, mikor a temetésére a család az elérhető legjobb városi szónokot...
Gondolatok, történetek - magunkról, magunknak - hogy el ne felejtsünk nevetni, sírni, és elgondolkodni...