77-szer

Meglepődtél a címen? Lelkész létemre ez volna az elvárható minimum, nem? Na, figyelj! Ha annyi tízezresem volna, ahányszor hallottam az elmúlt 25 évben, ezt a mondatot: "én nem vagyok vallásos",  életem hátralevő részében nem sok anyagi problémám akadna. Mielőtt tovább lépnénk, megrősítem: én se vagyok vallásos. Akik ismernek tudják. Kezdő koromban egyszer az egyik presbiter meg is jegyezte:  felvehetnék valami rendes ruhát. (farmer és póló volt rajtam.) Kérdőn néztem rá, mire azt mondta: valami paposat.  Akkor már tudtam, hogy nem vagyok, és nem leszek valószínűleg soha vallásos. Számomra ez a szó a külsőséget jelenti, a formát, a rítust, a modort, általában tartalom nélkül.  Szóval nem vagyok vallásos. Remélem ez így is marad. Tovább megyek, ha annyit tudnék a keresztyénségről, amit ma egy átlag ember, valószínűleg templomba se járnék. Mi az "előítélet", ami távol tart sokakat?  A falusi létben a kép: feketébe bugyolált szigorú arcú nénik totyognak a templom f...

 Ismerősek voltak a lépések, ahogy a kertben az őszi avaron át jött. Mindig sietve, határozottan járt. Nem lepődtem meg, hogy csak úgy bejött. Az öreg rozsdás kertkapu sosem volt bezárva, bárki jöhetett volna. De a ritka vendégek lépéseit már ismertem - Szia! Mit olvasol? – kérdezte. - A Bibliát… - Lehetne kicsit konkrétabban? Az azért úgy emlékszem, egy vastag könyv. - Máté evangéliumát. - És az miről szól? - Hát röviden összefoglalva arról, hogy Isten mennyire szereti a világot, és benne minket is. Nevetett. - Te semmit se javulsz a korral, még mindig ódivatú vagy. - Mire jó ez az Isten szeret butaság? Nem ér az semmit. - A z életed magadnak kell megszervezni úgyis. Ha van is, aligha ér rá veled foglalkozni,  meg aztán ha lenne, nem volna ennyi baj és tragédia a világon. -Tudod, én már csak ilyen maradok - mondtam. – És kérlek, ne tedd fel ezredik alkalommal is a kérdést, tényleg hiszek-e Jézusban, úgyis ugyan azt mondanám, hogy természetesen. Megint nevetett, aztán vagy...