Slampos vagy. Slampos, pedig a legújabb trendi cuccokat hordod, a szegénységről szónokolsz, de a zsír új tabletek, és méregdrága telefonok ott lapulnak a lakásodban, a zsebedben, hogy akár előre megfontolt és megkomponált mozdulattal ránthasd elő ha úgy hozza a "szükség". Ezek ellenére is slampos vagy. Slamposabb mint nagyapáid és nagyanyáid a nejlon otthonkákban, az egyen ballon kabátok világában. Hiszed vagy sem, talán bennük még volt elegancia.... Mi is ez a szó? Kiragadnám a Magyar Nyelv Értelmező szótárának egy, saját állítása szerint is ritka(!) értelmezését: Ízléses, könnyedén finom. És elgondolkodom: az elegancia tán nem a ruha, a cipő, a haj, a szemüveg, a smink. Valami ezeken túl, belül, benned. Ahogy a másik szemébe nézel, és talán hitetlen és hiteltelen világunkban ha nem is Krisztust, de legalább az embert látod. Az embert akire nem lősz, ha fegyvertelen, akit legyőzve, nem törlöd bele lábadról végül a csatatér sarát is, hanem kezet nyújtasz neki, hogy felálljo...
Gondolatok, történetek - magunkról, magunknak - hogy el ne felejtsünk nevetni, sírni, és elgondolkodni...