77-szer

 Régóta leszoktam a tévénézésről. Már ami a híradót és az egyéb közéleti műsorokat illeti. A „felgyújtották, kilőtték, lelőtték, kirabolták, megölték, becsempészték” és hasonszőr társaik nem az én világom. Ahogy távol áll a „rendkívüli, mindenkit érint, rettenetes és elképesztő” hatásvadász címek zápora is az ízlésemtől. Oké, nem nézek tévét. De mit kezdjek egy új generációs népbetegséggel, ami felütötte fejét: a 9 millió szakértő országával? Pililik, önmaguk életében hasraesők, unatkozó nyugdíjasok önszórakoztató szokása, amit aligha lehet kikerülni. Egyfelől a nyomdafestéket ugyan nem tűrő, de a klaviatúrán probléma nélkül bepötyöghető ocsmány stílusban, a legbutább és általában valótlan hír és vélemény gyártás tanúja vagyok naponta, másrészt az is jól látszik, hogy honfitársaim jelentős részének elméje fölött ott lebeg „a bús feledékenység koszorútlan alakja”,  hiszen régen minden jobb volt... Vagy nem. Augusztus 20. „A minekatüzijátékköltsükazegészségügyre” ünnepe, mel