77-szer

 Kívülről nézve minden sokkal egyszerűbb - ezt Jónás is tudta. Sejtette tehát, hogy a prófétaképzőben befeketett tucatnyi munkaóra, hogy egyszerre tanuljon 3 holt nyelvet, amelyek átlag 1000 éve kocogtak ki  a közbeszédből, és egyidejűleg a köztudatból is,  ez még nem a vég kezdete, de nem is a kezdet vége. Lesz itt még egy két remek ötlet! És meglátta. Az elfoglaltságot úgy hívták ADMINISZTRÁCIÓ! Ennek csúcsán pedig ott csücsült a Jegyzőkönyv.  Nevezzük csak - az önmagukat ártatlan Facebook kommentelőnek álcázó inkvizítorok megtévesztésére - Teljesítmény Értékelő Jegyzőkönyvnek. Bár Jónás szerint ez félrefordítás, az erdeti asszír neve bizonyára  Teljesen Értelmetlen Jegyzőkönyv lehetett! (ez van, mikor nem figyelsz holt nyelv órán!) A Jegyzőkönyv szó szerint súlyos iromány volt, a maga 30 oldalas mindenféle bölcsességet esszenciálisan magában egyesítő kérdéseivel,  de a prímet mindenképp a következő statisztikai adatkérés vitte: "Mekkora a prófétai hivatal irattárának nagysága f

 Nem mondom, hogy 100%-ig rugalmas vagyok minden helyzetben.  Sőt! De azér' van az a szituáció, ami minden erőlködésem ellenére néha tűréshatárig igénybe vesz. Állok sorban a pénztárnál, X boltláncban. Ilyenkor gyakran elmélkedem azon, hogy a bánat kóchengeres topánkájának van hat pénztár, ha csak 1 van nyitva, ahol épp nyolcan állunk... Persze, mindig megnyugtatom magam, hogy ez a "mindent a vevőért" gazdaságpolitika szerves része, és mint magasabb tudomány előttem nyilván rejtve van! Nem, persze, hogy sose sietek. Hová is? Végre én jövök, és akkor lecsap rám a "nyugati szél"! - Szia! - mondja a kellemesen középkorú pénztáros, a legnagyobb természetességgel. (Mindig megfogadom ilyenkor, hogy beveszem a memória gyógyszert reggel, mert sose emlékszem, pont melyik kocsmában pertusodtunk össze!) - Jó napot kívánok! - mondom én, és szerencsés esetben nem is ül ki az arcára a "na, megint egy maradi paraszt" kifejezés. Miután így ellejtettük a kötelező udvar