77-szer

 Szimpla két ágyas kórterem volt. Semmi különleges, pont olyan mint bármelyik vidéki kórházban. A két férfi, akik átmeneti lakói voltak, szinte egyszerre költöztek be,  és néhány órányi különbséggel egyszerre is műtötték őket: csípőprotézis műtét volt. Mindez már pár nappal ezelőtt történt, ma már hazafelé készülődtek... - De jó magának, megy haza! - Ezt most nem értem, hát maga is, nem? - Igen, de még előttem egy hosszú út a betegszállítóval. - Hová is viszik? - Tófalvára. - Az nincs is messze, én két faluval messzebb megyek, Berkenyére. - De magának akkor is jobb, mert Tófalvától már simább az út. - Mi fog csinálni, ha fel tud majd hosszabb időre kelni? - Hah, mikor lesz az még! Tudja, mennyire fájdalmas az ilyen műtét? - Hát, azt hiszem, tudom. Tudja, pont most volt egy ilyenem... - Az más. Két műtét sem egyforma! A magáé biztos egyszerűbb volt. - Hát ezt nem tudom megítélni, ez igaz. - Az enyém borzasztó volt. És nagyon fáj, jobban, mint előtte. - Nekem se sógorom, de azér...

Nem nézel ki jól. Iszol eleget? - Hallod, mást se csinálok, csak egyfolytában iszom. Sz omjas vagyok mindig. - Nem akarlak ijesztgetni, de most elviszlek az orvoshoz. -Nővér, kérem, nézze meg, van-e egy másik mérőnk? - Itt van, doktor úr! - Hihetetlen, hát ez se működik? - De igen. Látja? Az értékeimet méri, de lehet, hogy a páciensé magasabb, mint a határérték… - Ha így van, azonnal induljanak, irány a kórház! Kisvárosi kórház, sürgősségi osztály. Gyors vérvizsgálat, már kötik is be az infúziót. Az orvos és a nővérek hitetlenkedő ábrázata nem sok jót ígér. A váróban ül, karjába kötve az infúzió. Mellette a barátja, aki behozta, próbálja beszélgetéssel elterelni a figyelmét. Az éjszakás orvosra várnak, aki pár perc múlva be is fut. Átnézi gyorsan a vizsgálati eredményt, felszalad a szemöldöke, és épp csak nem füttyent: - Ez igen. 38.6. Tudja, élő emberen maximum 40-et mérünk a tudomány mai állása szerint. Hogy jött be? - Lábon, doktor úr. Beültem az autóba és elhoztak. - Akkor magát...