Lépj egyet előre

Nem nézel ki jól. Iszol eleget?
- Hallod, mást se csinálok, csak egyfolytában iszom.
Szomjas vagyok mindig.
- Nem akarlak ijesztgetni, de most elviszlek az orvoshoz.

-Nővér, kérem, nézze meg, van-e egy másik mérőnk?
- Itt van, doktor úr!
- Hihetetlen, hát ez se működik?
- De igen. Látja? Az értékeimet méri, de lehet, hogy a páciensé
magasabb, mint a határérték…
- Ha így van, azonnal induljanak, irány a kórház!

Kisvárosi kórház, sürgősségi osztály.
Gyors vérvizsgálat, már kötik is be az infúziót.
Az orvos és a nővérek hitetlenkedő ábrázata nem sok jót ígér.
A váróban ül, karjába kötve az infúzió.
Mellette a barátja, aki behozta, próbálja beszélgetéssel elterelni a figyelmét.
Az éjszakás orvosra várnak, aki pár perc múlva be is fut.
Átnézi gyorsan a vizsgálati eredményt, felszalad a szemöldöke,
és épp csak nem füttyent:

- Ez igen. 38.6. Tudja, élő emberen maximum 40-et mérünk
a tudomány mai állása szerint. Hogy jött be?
- Lábon, doktor úr. Beültem az autóba és elhoztak.
- Akkor magát nagyon szeretik odafent, mert ez egy életveszélyes állapot,
maga meg csak besétál ide. Na, jöjjön, átadom az éjszakás ápolónak.

A kórteremben egy fiatalember várja:

- Helló, Sanyi vagyok, de szólíthatsz nővérnek is – közli,
és rávillantja mind a 4 fogból álló mosolyát.
- Na, sok a baj, de ez legalább nem tud harapni – gondolja látva Sanyit,
és elmosolyodik.

Jön az éjszaka…

Először is megállapítja Sanyiról, hogy egy fix: előző életében
a hajdúböszörményi hóhér segédje volt.
Ki másnak jutna eszébe, hogy 2 óránként felébressze és hasba szúrja?
Persze Sanyi ezzel rengeteget segít, de akkor is…
Különben túl sokat egyébként se alszik. Ha nem Sanyi jön, akkor pisilni kell.
Ilyenkor élő láncban vonulnak hárman a wc-re: elől ő,
mögötte az infúziós állvány gurul, amit Sanyi navigál…

A világ leghosszabb éjszakája után reggel, irány a rendelő.
Itt alig 5 órát ücsörög, mire sorra kerül, de hát ráér, nem?
Végül is a diagnózisért, meg a szépségért meg kell szenvedni!
Szólítják végül őt is, és még 5-6 embert, egy kis külön terembe mennek.

Itt lesz az eligazítás.
A nővér szenvtelen hangon közli velük:
- Önök mától hivatalosan is inzulinos cukorbetegek.
(A francba - gondolja ő - ennyi erővel Kossuth díjas is lehetnék…)
Most pedig megmutatom, hogyan tudják beadni
ezzel a remek kis készülékkel az inzulint.

Mintha összefolyna előtte minden, csak egy dolog zakatol a fejében:
nem vagyok rá képes, nem vagyok rá képes…

Délután, már otthon - elalszik. Hosszú éjszaka és hosszú nap van mögötte.
Felébredve hirtelen vágja mellbe az igazság: beteg vagyok. Gyógyíthatatlan.
Nem szégyelli, hogy hangosan sírva fakad.

A másik fölé hajol:

- Csss. Mi a baj?
- Beteg vagyok, és összeomlott minden.
- Mi értelme az életemnek?
- Most aludj, reggelre jobb lesz!

Eltelt néhány hét, mire nem csak együtt élni tanult meg az új helyzettel,
de az üzenetét is megértette: Jézus lépett egy helyet előre az életében.