Advent

 
-          Mit csinálsz ma?

-          Várok.

-          Meg se kérdezem, mire, vagy kire.
Ez annyira unalmasan hangzik.
Amire várni kell, az nem éri meg az árát, akire várni kell,
az majd megtanulja, hogy mindig, mindenki pótolható.
Ez a trendi, így pörög a világ! Minden és mindenki azonnal legyen!

-          Szerintem várni jó! Van benne egy csipet izgalom, egy kis rákészülés,
íze és illata van a várakozásnak.
Jó várni valakire, aki hiányzik, aki nem cserélhető és nem pótolható.
Mire megérkezik, fel tudod öltöztetni a szíved.

-          Hogy érzed magad ma?

-          Csend van bennem.

-          Az de rossz! Utálom a csendet! Unalmas, mert süket,
és egyedül érzem magam tőle.
Inkább bömböljön a zene, a tv, a rádió, vagy mit bánom én,
de csend az ne legyen.

-          Szerintem a csend nem süket, és főleg nem néma.
Ezer hangon beszél, és csodákról mesél.
Csak a csendben tudsz igazán elolvasni egy jó könyvet,
gyönyörködni egy szép virágban,
megcsodálni a naplemente minden színét.
A csendben hallod és látod meg igazán, mennyire szeretve vagy,
milyen csoda az életed.

-          Mi jár a fejedben?

-          Emlékezem.

-          Jajj, ne már! Az olyan öregember szokás!
Minek foglalkozni a múlttal? Tele van bukásokkal, cikis gyerek dolgokkal,
eltört álmokkal, szégyellnivaló butaságokkal.
Inkább gondolj a holnapra, ahol még minden megtörténhet.
Na, annak van értelme.

-          Szerintem emlékezni jó. Visszaidézni az utat, amin végig jöttél,
arcokat, neveket, hangulatokat újra élni, néha nevetni, máskor sírni.

Felidézni a csodákat, az életed nehéz perceiből, amelyek valahogy,
mint a semmiből újra és újra felbukkantak, hogy megtartsanak.
Belekapaszkodni a gyökerekbe, hogy a rohanás közben se felejtsd el,
ki is vagy TE!

-          Ha kívánhatnál magadnak egyet, mi volna az?

-          Remény.

-          Na, megint uncsi vagy. Így elpocsékolni az egyetlen lehetőséget.
Kérhettél volna örök életet, azt, hogy tudja repülni,
vagy legyél mesésen gazdag… de nem!
Te, marha módon valami elvont hülyeséget kérsz!
Remény! Mintha nem azon múlna az életed,
amit megszerzel, munkával vagy csellel,
mintha nem tőled függne a sorsod.
A remény a gyengéknek való, meg a lustáknak,
akik nem akarnak tenni magukért.

-          Látod, abban egyetértünk, hogy az élet egy hosszú harc.

De csak a bolond tábornok becsüli le az ellenfél erejét.
Talán nem is tudom, mi minden jön még,
de azt tudom, hogy a győzelemhez a reményre mindig szükség van.
Minden más, ahogy mondtad, elérhető, megvehető,
kiharcolható.
Remény nélkül viszont semmi nincs. Élet se.

-          Milyen napod van ma?

-          Remek! Várok, emlékezem, hallgatom a csendet,
ahogy csodákat idéz, és remélek.

Advent van. Nemsokára visszajön Ő, aki teljessé tesz mindent.