Egy nehéz nap éjszakája

Egy alkalommal kedves vendég látogatta meg a prófétát.
A Messziről Jött Atyafi.
Régi barátság volt már ez, sok mindent kibírt,
de a kedves Olvasó idegei tán nem bírnának olyan sokat,
így az előzmények részletezésétől – a kockázatok
és mellékhatások tekintetében inkább elállunk.

Szóval, jött.

Egy őszi délután, már úgy estébe hajlóan érkezett.
Éppen az este további részét tervezgették,
mikor elnézést kérve rövid kitérőre indult barátunk.
Pár perc múlva bejött a szobába, Jónás épp folytatni akarta a mondatot,
ami félbe maradt, de tátva maradt a szája: Atyafi ugyanis nem üres kézzel,
de egy komplett WC kagylóval a kezében érkezett.

-          Te! Hogy milyen luxusban élsz – mondta a prófétának – nem is tudtam,
hogy mobil wc-d is van!

-          Hát, ami azt illeti, ez nem volt mobil – dadogta a próféta.
Hogy csináltad?

-          Ó, csak egyszerűen a kezemben maradt – mondta.
Picit erősebb lehet a fogásom.

Hát így kezdődött az este.

Jónásnak úgy tűnt, célszerűbb, ha Atyafit kiviszi a házból,
mielőtt más használati tárgyakat is átalakít.
Épp indulóban voltak, mikor a bejárati ajtó felől éktelen vonyítás,
majd hangos üvegcsörömpölés hallatszott, megkoronázva a zaj egyveleget
egy diszkrétnek kevéssé nevezhető „basszameg” is.

A próféta a helyszínre érve a következőt látta: Atyafi a földön ül,
egy adag üvegcserép között, egyik karját feltartva
kicsit a new york-i Szabadságszoborra hajazott, de a keze erősen vérzett,
mindeközben a próféta – lak két vérmes tacsija,
Piskóta és Nokedli vadul ugatták a jelenetet.

Mint kiderült, Atyafi az ajtó előtt kint a villanykapcsolót kereste a vaksötétben,
amikor is Piskóta kutyára lépett, az felvonyított a váratlan extra megterheléstől,
Atyafi megijedt, fél lábával egyensúlyt vesztve
egy karate mester kecsességével betörte a bejárati ajtó üvegét…

Menteni kellett a menthetőt, elindultak hát
a nem messze lakó Kolompoló házába, kérni valami kötszert.
Ő szívesen segített is, de azt mindketten látták,
hogy a kötszer, hm… hát messze se steril már.
Hogy az alapvető fertőtlenítés mégis meglegyen,
na meg az idegek megnyugtatására,
elfogadtak egy - egy pohár homoki bort a Kolompolótól… aztán még egyet.

A Kedves Olvasó, aki nem fogyasztott még ilyesmit, azt gondolhatja,
hogy ez egy veszélytelen vállalkozás.
Mármint homoki bort inni…
Hát megjegyzem, nem az. Az ereje alapján azt is hihetnénk,
nyomokban rozsdamarót tartalmaz, hatása pedig egyenértékű lehet
egy közepes méretű ló gondosan kiszámított rúgásával.
De nem volt mit tenni, fő az egészség…

Azonban a vérzés már átütött a kötszeren, ezért az ifjak arra gondoltak,
mégiscsak meg kéne ezt mutatni a ninivei Kuruzslónak. 

Kaptak egy rövid útbaigazítást a Kolompolótól – harmadik pohárral
már nem kértek, és elindultak a Kuruzslóhoz.

Gyanúsan sötét volt a ház, de a nagykapu nyitva.
Atyafi bátran be is sétált rajta, majd eltűnt a ház sarkánál…
és nem egészen 1,8 másodperc múlva,
- egyéni világcsúcsot futva 100 méteren - érkezett vissza, de nem egyedül.
Egy – utólagos szemle alapján megállapítva,
mert akkor erre nem volt idő -jegesmedve méretű kuvasz követte,
nem tudni pontosan milyen célból.
A kutyát a vezérdrót végén álló oszlop nagy erőfeszítések árán megállította,
de az kuruzsló gyógyászati ellátására aznap már nem támadt igény…

Atyafi így összegezte az élményt:

-           Apám, szerintem igyunk valamit.

A szót tett követte, egy ninivei kiskocsmába,
ami pont útba esett, betértek.
Atyafi felemelte vérző jobbját a pult előtt, és csak annyit mondott a kislánynak:

-          Erre kérek valamit!

Ez egy nehéz nap éjszakája volt.