A lila Tündér

 Jónásunk bizony 
sok érdekes dolgot látott Sáncváron,
de talán a legfurcsább jelenség az ezoterikus lila Tündér volt.
Természetesen ő is keresztezte a próféta útját,
és szándéka messze sem volt olyan segítő, mint ahogy marketingezte.
De ejtsünk szót erről a földiekkel játszó tüneményről.
Amit érdemes tudni róla, legelőször is,
hogy valóban komoly ezoterikus képességekkel bír.

Itt van mindjárt az az eset, amikor egy bagdadi híd alatt úgy összeverte saját magát,
hogy ebből mindjárt született egy oknyomozó riportkönyv is. 
A történet komoly hullámokat vert a mezopotámiai zenei életben is, 
ugyanis egy asszír metálzenekar a 3+2 formáció, dalt is írt az eseményről:
"Híd alatt, híd alatt, a Margit híd alatt..."

Ha a kételkedőket ez nem győzné meg különös képességeiről, 
itt egy másik kis történet:

Van a Tigris folyón, nem messze Sáncvártól egy kis rév, amin komp közlekedik.

Egy időben a komp munkaerő hiánnyal küszködve nem járt, 
erre a lila Tündér csak úgy a távolból, képességeit használva beindította.
Legalábbis ezt állította magáról az Arckép című kétes hírű médiában. 

(utólag kiderült, hogy a kompot nem felette nagy hite mozgatta,
hanem a visszatérő helyi révész, de a Tündér híre beette magát
eddigre már a köztudatba!)

Azt is érdemes tudni, hogy a lila Tündér, mindig is a nép barátja volt.
Úgy is mondhatnánk, hogy csodatévő kezét
a nép nyomorúságának ütőerén tartotta.
Ha a városban a vakond rossz helyen túrt,
vagy egy fekete macska kószált az utcában,
ő mindjárt vitriolos hangú cikkben támadta a város vezetését. 

(Az, hogy tett volna bármi hasznosat, arról nincs hír,
ő csak a kritikai apparátus részeként volt tevékeny!)

Ebben az időben a sáncvári temlom tetejét kellett renoválni. 
Hogy itt milyen kalandos dolgok estek, arról egy másik történetben írok.
Elég az, hogy Jónásnak erősen meggyűlt a baja a "nép nagy barátjával"
a lila Tündérrel. Az ugyanis kapva kapott ezen a lehetőségen,
hogy a "nagy megoldó" szerepét eljátszva kicsit reflektor fénybe kerüljön.

Hozta is Tündérünk a papír és az online formát is. 
Szó szerint, ugyanis a próféta nyakába zúdította a Víztükör oknyomozó
magazint (ennek csak a szándékai átlátszóak, minden más igen zavaros),
na meg életre hívta az országos "Szólj be a prófétának!" mozgalmat is.
Ez egy online kezdeményezés volt, ahol kizárólag virtuális ácsok és tetőfedők 
osztották a drága észt távoli foteleikből...
Ehhez csatlakozott még a helyi "Ész & Társai Company" online csoport, 
ahol az aggódó tagság olyan szuper ötletbörzét dobott össze,
mint tán még sose, Sáncvár történetében. 
Csak a legjobbat említem: egy résztvevő szerint célszerű volna
Milka - lila színű tetőcserepet feltenni, mert az javítja a feng - shuit...

Hogy teljes legyen a kép, a még mindig füstölgő Mágus is megjelent,
 - ha már lovasszobor nincs, legalább balhé legyen -
és a templomkertet felverő gaz helyett
mindenáron a prófétát szerette volna elkaszálni...

Szóval volt itt kaland dögivel. 
De a történet vége igen tanulságos: 
minden rossz szándék, intrika, politikai manőver megbukott, 
és az akkor néha ijesztőnek látszó provokált "népharag" elült, 

anélkül, hogy a próféta fejéről egy hajszál is leesett volna. 
A templom teteje is megépült, annak rendje és módja szerint.

Mi történt hát?

Nem nagy titok ez, a próféta sok ellenséges indulat között,
egy komoly barátra számíthatott: Jézus Krisztusra. 
Róla pedig tudnivaló, hogy vészben, viharban, félelemben, gyászban,
vagy betegségben sem hagyja az övéit. 
Sőt! Hatalma és szeretete ilyenkor mutatkozik meg leginkább!

Jónás elmondta nekem, végtelenül büszke, hogy neki ilyen barátja van!