Ez volt az a pillanat,
amikor egyértelmű lett, bajban van.
Az egyetem utolsó éve hihetetlenül gyorsan telt.
Pikk-pakk tél lett, munkahelyet kell tehát keresni.
Gyanús lehetett volna már ekkor néhány jel.
Sok hó esett, a hófúvásos időben alig jártak a buszok, vonatok.
De őt éppen most hívták Bagdadba.
Egy idős rabbi volt a vállalat ottani képviselője,
látásból ismerték egymást.
Örült volna, ha ebben a tartományban lehet próféta,
ízlelgette már, milyen is lenne…
- Nu, Öcsém – mondta az öreg – csak azért hívtalak,
hogy megmondjam: nincs felvétel.
Az egész beszélgetés alig volt 5 perc.
- Kössz! – gondolta Jónás. - Jópofa ürge vagy,
ezért vártam másfél órát a hóviharban.
Eljött a tavasz.
Nap mint nap elsétált a próféta képző főfolyosóján a faliújság előtt.
Évek óta sárguló cetli hirdette: Ninivébe prófétát keresnek…
- Marha jó hely lehet – gondolta,
ha évek óta nem találnak oda valami palimadarat.
Hát én aztán biztos nem megyek oda!
Ennél minimum 2x jobb vagyok.
Nem is beszélve arról, hogy 3 éve épp egy biciklitúrán
Ninive mellett tekert el.
Átfutott rajta akkor: bárhol legyek próféta, de itt soha!
Akkor isteni jelként tekintett erre, gondolván,
hogy Isten kegyelme ettől megkíméli.
A hetek teltek, újabb és újabb főrabbikat hívogatott,
de ahogy bemutatkozott,
hirtelen mintha fal ereszkedett volna le:
Sajnos nincs szabad helyünk.
- Mi a bánat? Húsz próféta végez idén, és egy hely sincs?
Jó kilátás, hogy mehetek rohadt gyümölcsöt válogatni
a jerikói piacra – morfondírozott magában.
Az utolsó hívás meglepte.
A főrabbi szívélyesen így fogadta, mikor bemutatkozott:
- - Már vártam a hívásod! Van számodra egy testre szabott hely!
- - Na, végre! – gondolta Jónás – valaki csak értékeli,
milyen jól tudok szövegelni!
A főrabbi így folytatta: Szóval van egy üres helyünk: Ninive.
Egy tökbokorral és szolgálati autóval extrázott nyugalmas hely.
Jónás tudta, hogy az ég nem véletlen sötétült el ebben a pillanatban:
Ninive….ennél nagyobb bajban már nem is lehet!
amikor egyértelmű lett, bajban van.
Az egyetem utolsó éve hihetetlenül gyorsan telt.
Pikk-pakk tél lett, munkahelyet kell tehát keresni.
Gyanús lehetett volna már ekkor néhány jel.
Sok hó esett, a hófúvásos időben alig jártak a buszok, vonatok.
De őt éppen most hívták Bagdadba.
Egy idős rabbi volt a vállalat ottani képviselője,
látásból ismerték egymást.
Örült volna, ha ebben a tartományban lehet próféta,
ízlelgette már, milyen is lenne…
- Nu, Öcsém – mondta az öreg – csak azért hívtalak,
hogy megmondjam: nincs felvétel.
Az egész beszélgetés alig volt 5 perc.
- Kössz! – gondolta Jónás. - Jópofa ürge vagy,
ezért vártam másfél órát a hóviharban.
Eljött a tavasz.
Nap mint nap elsétált a próféta képző főfolyosóján a faliújság előtt.
Évek óta sárguló cetli hirdette: Ninivébe prófétát keresnek…
- Marha jó hely lehet – gondolta,
ha évek óta nem találnak oda valami palimadarat.
Hát én aztán biztos nem megyek oda!
Ennél minimum 2x jobb vagyok.
Nem is beszélve arról, hogy 3 éve épp egy biciklitúrán
Ninive mellett tekert el.
Átfutott rajta akkor: bárhol legyek próféta, de itt soha!
Akkor isteni jelként tekintett erre, gondolván,
hogy Isten kegyelme ettől megkíméli.
A hetek teltek, újabb és újabb főrabbikat hívogatott,
de ahogy bemutatkozott,
hirtelen mintha fal ereszkedett volna le:
Sajnos nincs szabad helyünk.
- Mi a bánat? Húsz próféta végez idén, és egy hely sincs?
Jó kilátás, hogy mehetek rohadt gyümölcsöt válogatni
a jerikói piacra – morfondírozott magában.
Az utolsó hívás meglepte.
A főrabbi szívélyesen így fogadta, mikor bemutatkozott:
- - Már vártam a hívásod! Van számodra egy testre szabott hely!
- - Na, végre! – gondolta Jónás – valaki csak értékeli,
milyen jól tudok szövegelni!
A főrabbi így folytatta: Szóval van egy üres helyünk: Ninive.
Egy tökbokorral és szolgálati autóval extrázott nyugalmas hely.
Jónás tudta, hogy az ég nem véletlen sötétült el ebben a pillanatban:
Ninive….ennél nagyobb bajban már nem is lehet!
"Nem is beszélve arról, hogy 3 éve épp egy biciklitúrán
VálaszTörlésNinive mellett tekert el.
Átfutott rajta akkor: bárhol legyek próféta, de itt soha!
Akkor isteni jelként tekintett erre, gondolván,
hogy Isten kegyelme ettől megkíméli."
Kedves Történet-író!
Egy kis szösszenetet fűznék ide (nem saját szerzemény)
Egy kis falut egyszer elöntötte az árvíz. Mivel hirtelen jött a nagy víz a pap a templom tornyának tetejére kapaszkodott és buzgón imádkozva kérte Istent, hogy segítse őt meg. Egyszercsak a hömpölygő víz tetején egy csónakban arra ment egy falubeli, és megszólította a papot:
- Jöjjön Atyám, meneküljünk!
- Majd az Isten megsegít engem fiam, menj csak!
A csónakos elment. Kicsivel később jött egy másik csónakos, de a pap azzal sem ment el, mondván, hogy majd Isten megsegíti őt. Aztán jött a harmadik, akivel szintén nem ment el, mondván hogy Isten majd megsegíti őt.
Végül az árvíz elöntötte a templom tornyát is, a papot elsodorta az ár és belefulladt a vízbe.
Mikor Isten elé került szemrehányón kérdezte tőle: Uram, egész életemben hű szolgád voltam, sőt az utolsó óráimban is csak hozzád imádkoztam, mégsem tettél semmit, hogy megments engem! Miért?
Mire Isten azt mondta:
- Fiam, én három embert is küldtem érted!
Az Isteni jeleket észre is kell venni, sőt, meg is kell érteni, ami sokszor nehéz, sőt azt gondolom, hogy sokszor csak utólag vehetjük észre.
:-)
Hajrá Jónás, hajrá T.T.!
Egyet kell értsek az előttem szólóval :)
Törlés