Happy Halloween!

(Félig) képzelt beszélgetés a Haloweenről...

- Te miért nem szereted a Halloweent?
Mert ti keresztyének pogányságnak tartjátok?

- Nem. inkább azt mondom, nekem nem hiányzik az életemből.
Köszi, jól vagyok nélküle.

- De olyan cuki...

- Cuki? Pontosan mi ebben a cuki?

- Hát például, hogy beöltöznek a gyerekek rémnek.

- Te egy fogyatékos, torz gyereket cukinak látsz?

- Ugyan, dehogy! Hogy jön ez ide?

- Én cukinak látok egy mosolygós, boldog gyereket, aki játszik, nevet.
De egy torz rémet mímelő gyerekben, véres fejű,
félszemű zombivá maszkírozva mi a cuki? 
Akkor is cuki lenne, ha valóságban így nézne ki?

- Jó ég! Isten ments...de ez csak festék, és lemosható. 

- Nem tudom, én olyannak szeretem őket látni, amilyenek.
Minek torzzá tenni őket, ha így szépek?
Van aki ebben gyönyörködik? Nem beteges ez egy kicsit?

- Meg olyan jó kis alkalom, picit félni, meg borzongani...

- Tényleg? Én pont akkor örülök, ha nem kell félnem. 
Nincs háború, nincs Covid, nincs gyűlölet körülöttem,
meg nem akar valaki rám támadni.

- De ez csak játék...

- Én olyan játékokat szeretek, ahol mindenki boldog végül.
Vagy tanulok abból valamit. 

Félni nem szeretek, még játékból se.
Az életemben eddig épp eleget féltem. Nem hiányzik.
Picit sem. Viccből sem.

- Oké, de tök jó alkalom a barátokkal ismerősökkel összejönni.

- Hm. Biztos öregszem, de ha hiányzik valaki, felhívom,
és összeülünk egy kávéra, sörre. Beszélgetünk. 
Ehhez alkalom se kell, főleg nem Halloween.
Csak barátok kellenek hozzá!

- Kérdezhetek, most én is?

- Persze.

- Vesztettél el már valakit, aki fontos volt neked?

- Igen, pár éve viszonylag fiatalon elment az édesanyám.

- Gondolom, nagyon boldogan fogadtad a hírt!

- Hülye vicc! Egyáltalán nem, sőt, nagyon fáj a mai napig.

- Azért gondoltam, mert 2 hete "happy halloween" témákat posztolgatsz.
Azt hittem, örülsz a halálnak, hiszen ez a torz halottakat,
félig elrohadt zombikká váló embereket megidéző "ünnep",
én nem látok benne "happy"-t, de gondoltam,
te elmondod, mi a boldogság a halottakban...

- Nem, nem szeretem a halált.

- Akkor mitől happy a Halloween?

- Mert jópofa...

- A halál jópofa? Érdekes gondolat. 

- Oké, szerinted mi jó van ebben az életben?
Minden el van sz@rva, magadra maradsz,
küzdesz a mindennapokban, becsapnak, átvernek, lehúznak...

- Hogy mi a happy? Elmondjam, mit látok én ilyenkor,
és miért nem kell a Halloween?

- Halljam.

- Kimegyek a temetőbe, ahol egyre több a név a fejfákon,
egyre több az emlék, ami már örökre csak az marad. 
De az jut eszembe, hogy a végén, amikor utoljára jövök ide, 
felszállok a vonatra, és az utolsó állomáson mind ott lesznek. 
Nem véres hullák, hanem boldog élők. 

Én ilyenkor nem a torz arcú és torz lelkű "happy halloweent" látom,
hanem ott állva a nevek előtt a csöndben,
azt mondhatom magamban: milyen happy, hogy ők élnek, és én is élni fogok. 

Tudod mit kiabálok én ilyenkor?

- Mit?

- Happy feltámadást!

Na, ezért nem hiányzik nekem a Halloween....