Szóval, ott hagytam el, hogy Jónás igen nagy bajban van: irány Ninive!
Közben bonyolította az életét egy behívó is az asszír hadseregbe,
amit aztán végképp nem kívánt magának, még akkor sem,
Jól emlékezett ő, hogy a régi honvédelmi napokon
légpuskával csak azért találta el a lőtér túloldalán a dombot,
mert az gyakorlatilag betöltötte a komplett látóhatárt.
Nem voltak kétségei, aligha járulna hozzá érdemben a hon védelméhez.
Ezen azonban szerencsésen túlesett, a kerületi főrabbi igazolta,
hogy nélkülözhetetlen prófétája ő az Úrnak,
így a hadsereg se forszírozta az ügyet.
Eljött hát a nagy nap, indulni kell Ninivébe.
Reggel elő is állt egy NDK gyártmányú szolgálati cethal, jól látható IFA felirattal,
hogy elnyeljen mindent, - a prófétával együtt, ami csak egy sikeres túléléshez kell.
És már itt is van Ninive!
Lakályos kis próféta házikó - körülötte tökföld - mert az Úrnak van humora!
A java csak most jön persze.
Amíg Jónás kipakol, mi nézzünk szét egy kicsit a házban.
Figyelemre méltó, hogy az ajtók és ablakok nem igazán nyílnak.
Jónás papája épp most veselkedik neki egy istenes szellőztetésnek,
nosza, kezében is marad egy fél ablakszárny...
Kicsit még érdemes lesz finomítani a kopó-forgó alkatrészek használatán!
De a bútorok, azok azt hiszem, mindenért kárpótolnak:
sokfelől jött válogatott holmik.
Van itt egy szék, "Izraelita hitközség tulajdona" felirattal,
valami kimondhatatlan pogány szentről elnevezett kisvárosból,
de hát legalább a szék igazhitű!
A pálmát mindenképp két vörös bársonyba csomagolt ülőalkalmatosság viszi:
ezek egy Bagdad környéki kisváros
Mezopotámiai Szocialista Munkáspárt (MSZMP) helyi pártirodájából érkeztek.
Micsoda karrier!
Eljött az este.
Jónás kellőképpen elfáradva álom hajtaná fejét,
amikor furcsa rágcsálás és kaparászás üti meg a fülét.
- Mi lehet ez? Ja, megvan! Az egerek! - gondolja.
(tudniillik, a próféta lakot társbérletben használja úgy 100-150 egérrel jelenleg,
de a Ninivei Népjóléti Hivatal már ígérte,
hogy elköltözteti őket – valahová, valamikor…)
Szóval egerek - gondolja Jónás.
Aztán egyszerre elvigyorodik: Illésnek hollók, nekem egerek.
Nem hagyja az Úr az övéit - bár itt is igaz a tétel: kis próféta, kis foci...
Ezzel a kis humorral biztatva magát alszik el első ninivei éjszakáján.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése