Semmi különleges, pont olyan mint bármelyik vidéki kórházban.
A két férfi, akik átmeneti lakói voltak, szinte egyszerre költöztek be,
és néhány órányi különbséggel egyszerre is műtötték őket:
csípőprotézis műtét volt.
Mindez már pár nappal ezelőtt történt, ma már hazafelé készülődtek...
- De jó magának, megy haza!
- Ezt most nem értem, hát maga is, nem?
- Igen, de még előttem egy hosszú út a betegszállítóval.
- Hová is viszik?
- Tófalvára.
- Az nincs is messze, én két faluval messzebb megyek, Berkenyére.
- De magának akkor is jobb, mert Tófalvától már simább az út.
- Mi fog csinálni, ha fel tud majd hosszabb időre kelni?
- Hah, mikor lesz az még! Tudja, mennyire fájdalmas az ilyen műtét?
- Hát, azt hiszem, tudom. Tudja, pont most volt egy ilyenem...
- Az más. Két műtét sem egyforma! A magáé biztos egyszerűbb volt.
- Hát ezt nem tudom megítélni, ez igaz.
- Az enyém borzasztó volt. És nagyon fáj, jobban, mint előtte.
- Nekem se sógorom, de azért örülök, hogy túl vagyok rajta.
Minden nappal egy kicsit jobb lesz.
- Csak győzze az ember kivárni, hogy jobb legyen!
Meg aztán ott a sok komplikáció lehetősége.
Biztos sánta maradok, ilyenkor az egyik láb rövidebb lesz
mint a másik.
- Én azért azt remélem, nem lesz semmi komoly baj.
- Mondtam már, össze se lehet hasonlítani a kettőt,
magának sokkal egyszerűbb.
Emberünk ezen elgondolkodott egy kicsit, aztán a táskájába nyúlva
elővett egy szemüveget.
Az orrára biggyesztve szobatársára nézett, és ezt kérdezte:
- Tényleg egyszerűbb lenne?
- Hogyne - válaszolta a másik, - ez a két helyzet teljesen más.
- Szerintem - válaszolt az első, - egy dolgot kivéve,
mindkettőnk helyzete egyforma.
- Akkor mi a különbség?
- Csak a szemüveg, amin keresztül mindezt nézzük...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése