A papok ne politizáljanak...vagy mégis?!

Régóta tervezem, hogy ennek a témának is szánok egy bejegyzést, de most a népszavazás kapcsán újra aktuálissá vált.

Mint oly sok mindenben itt is igaz, hogy egyszerűsítve mosunk össze fogalmakat.

A papok és a politika = NEM!
Milyen egyszerű képlet, bár sokan - merem állítani nem tudják, mit jelent a politika szó.

A politika kifejezés az ókori görög polisz (város) szóból ered. A politika szó eredeti jelentése közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat.

Namármost, ha innen nézzük, Jézus aktív politikus volt, mert kora közéletének fonákságát minden percben előveszi, ugyanis az utcán kéregető beteg koldus "politikai tényező" és gyógyítása "politikai tett" . Ilyen értelemben tehát az Egyház "politikai" intézmény, ha pedig ezt elfelejti, kidobhatja magát a szemétre.

Más kérdés, hogy ma a közélet kifejezést összemossuk a pártpolitikával, ami nem egy és ugyanaz. Egy érdekcsoport "privát" érdekei nem feltétlen azonosak a közélet érdekeivel.

Sokan nem tudják, hogy a magyar papságnak a 90-es évek vége óta hivatalvesztés terhe mellett tilos bármely párt tagjának lenni.
Továbbá tegyünk különbséget a római katolikus és protestáns egyházak között.
A protestánsok 500 éves történelmük alatt sohasem voltak az államhatalom "szeretett gyermekei", és a legutóbbi időkig az esetek nagy többségében (mert negatív kivételek mindig vannak!) tiszteletben tartották a reformátori elvet: az Egyház a Szentírás tanításában munkálkodik, a híveknek meghagyja a világi dolgokban a döntés szabadságát. 
Más kérdés, hogy volt és van véleménye a közéletről, de ezt mint jeleztem, Krisztustól kaptuk feladatul.

A liberális gondolkodás kézzel foghatóan minimum három dologért utálja az Egyház közéleti megnyilvánulásait: 

1. Nem ismeri az Egyházat - (fogalma nincs az átlag emberek túlnyomó részének, mi is a katolicizmus és a protestantizmus közti alapvető különbség - rendszeresen Atyának hívnak, és megkérdezik, mikor misézek, miközben lelkipásztor vagyok, és 500 éve istentiszteletnek hívjuk az alkalmainkat!) Amit nem ismerünk, arról bármit elhiszünk, és félünk tőle.

2. Fél az ellentétes véleménytől - a keresztyénség és az ateista liberalizmus nem lehetnek barátok.

3. Ismeri, és ezért utálja a kereszténység oktatási és szociális ellátási "rutinját"- mert jobb mint az övé. 

Ebből adódóan jön a törekvés, az Egyház ne politizáljon, hanem hallgasson. Érzékelhető ez a pozíció és hatalomféltés még akár helyi szinten is, amikor egy település vezetése ellenségként tekint az egyházra, mert félti a "vezetői tekintélyét". Ez a "hatalomféltés" külön posztot is érdemelne egyébként.

Nem szolgálhatok azonban jó hírrel a téma olvasójának. Az Egyház "politikai" szerepe marad. Pont addig, amíg van Egyház. Mi nem pártérdekeket, hanem Jézus Krisztust képviseljük ebben a világban, ahol mindig lesz beteg, fogoly, síró és szenvedő, és lesz aki az Igazságot keresi. Ez pedig mindig a társadalom közéletében fog megjelenni, tehát az Egyház minden tette "politika".

Másik oldalon pedig, ha az egyes ember szintjére bontjuk a magyar közéletet, vajon egy papnak nem alkotmányos joga a szabad véleménynyilvánítás és a szavazás? Megkockáztatom, kötelessége is.
Mi a megoldás a dilemmára?

Az Egyháznak ragaszkodnia kell Krisztus útjához, minden ami ezen kívül esik, (pl. pártpolitika) az kerülendő, sőt tiltott dolog.

A társadalom egyházi kérdésekben totálisan alul művelt rétegeinek pedig javaslom a megismerés és az utánaolvasás lehetőségét. Az interneten ez ma már csak pár kattintás....