Minden kétséget kizáróan a telefon egy hatalmas vívmánya a technikának, de azt Bell vagy Puskás Tivadar is aláírná, hogy vannak szituációk, amikor még ez sem old meg bizonyos kommunikációs problémákat. A minap csörög a telefonom. - Igen, tessék! - Jónapot Alexandra vagyok. A templommal beszélek? (mindig feldob, mikor olyan cizellált lélekkel hoz össze a balsors, akinek fáj kimondani: Jó napot kívánok! Ja, nem dob fel! De ezen most túllendültem, annál is inkább, mert sokféle jelzővel illettek életemben, de templomnak még nem néztek. Gondoltam, legyen! Mit veszíthetek?) - Kezét csókolom, Igen! Miben segíthetek Önnek? - Ismeri Ön a Marikát? - Ismerek körülbelül két tucat Marikát, melyikre tetszik gondolni? - Ja, de ez nem az, ez már nyugdíjas... (itt kis kísértést éreztem, hogy tovább vigyem a templom vonalat, és azt mondjam erre a pontos meghatározásra Marika - ügyben, hogy: Persze! Belém jár minden vasárnap! De velem született jólneveltségem letiltott...) - Értem. Nyugdíjas M...
Gondolatok, történetek - magunkról, magunknak - hogy el ne felejtsünk nevetni, sírni, és elgondolkodni...