77-szer

 Itt volt az év vége. Persze ez, mint máskor sem, most sem  a tennivalók végét jelentette. Egy széken ülve bámulta a kezében lévő papírt, érezte a szeme mögött a fáradtság nyomását... Megdörzsölte a szemeit, és az előtte lévő névsorra igyekezvén koncentrálni, egy kérdés maradt: hogyan segíthetek szegényeken? Hirtelen élettel telt meg az amúgy üres szoba, mintha egy seregnyi ember lépett volna be egyszerre, egymást túllicitálva jöttek a hangok: - ...amúgy meg már a kérdés is rossz, megbocsáss: miért is kéne egyáltalán valamit tenni? - ...van családjuk, rokonaik... - ... ha tenni is kéne valamit, miért pont neked? - ...nem tudom, láttátok-e a Facebookon, hogy pózolt az új kivágott ruhájában, a két kisgyerekre meg nem jut, se idő, se pénz? - ...úgyvan, de a napi 2 doboz cigi, az bezzeg elmegy... - ...egyébként is egy alkoholista, magának kereste a bajt, ezért nincs munkája se évek óta... - Egy szó mint száz, ezek nem érdemlik meg a segítséget! Hallgatta őket egy darabig, és talán hajlott