77-szer

 Ülni a 40 fokos forró vízben, egy kiadós úszás után. Nagy találmány! 😉 De nem csak a relax miatt érdekes, hanem azért is, mert az ember óhatatlanul elcsíp néha - a hallgatózás szándéka nélkül jó beszélgetéseket.  Legutóbb két hölgy elmélkedett a társadalmi igazságosság kérdéséről, és az egyik megjegyezte: - A tíz leggazdagabb magyarnak ki kéne osztani a vagyona egyharmadát, a szegények közt.  (megjegyzem, az egyharmaddal még visszafogott volt! 😊) Elindított bennem néhány gondolatot az elcsípett beszélgetés foszlány, és mint egyéni véleményt szeretném ezt megosztani Veled, kedves Olvasó! Tekintsünk el attól most, hogy az ilyen jellegű elképzelések, ha teret kaptak, a történelemben soha nem vezettek semmilyen eredményre. Parasztlázadások, a fekete afrika gyarmati múltjából származó vagyon herdálása vagy a létezett/létező kommunizmus mind ékes példája ennek. Miért? Mert a vagyonhoz ész is kell, nem csak pénz... De mondom, tekintsünk el ettől most, és higgyük el: jó ...

 Egy szivar, és egy erős kávé. Meg egy nyugodt óra. Számára bizonyos értelemben ez jelentette az ünnepet.  Szerette ezeket az időket, amikor tényleg meg lehetett állni.  Ez mindig csak ünnep után jött.  Nem furcsa?  Amikor mások az ünnepi hangulat foszlányai között, talán épp az elmúlt napok szépségét sajnálják, hogy elmúlt, ő akkor ünnepelt.  Úgy gondolta, nem az az igazi ünnep, ahol végig rohansz, szervezel, megfelelsz, hanem az, amikor van időd egy kicsit csendben lenni, odafigyelni a történésekre, üzenetekre. Nem volt könnyű éve. Nem mintha a legkevésbé panaszkodni akart volna bármiről, bárkinek. Ez inkább csak olyan megállapítás féle gondolat volt, mint mikor egy gazdasági év végén az igazgató a raktár ajtajában állva, kezében egy leltárral végignéz a polcokon, egyeztetve a készletet és a hiányt immár nem csak papíron, de a valóságban is. Az igazán érdekes az volt, hogy amikor ez a számvetés végigfutott rajta,  és megállt egy-egy tételnél, ...