egy kiadós úszás után. Nagy találmány! 😉
De nem csak a relax miatt érdekes, hanem azért is,
mert az ember óhatatlanul elcsíp néha - a hallgatózás szándéka nélkül
jó beszélgetéseket.
Legutóbb két hölgy elmélkedett a társadalmi igazságosság kérdéséről,
és az egyik megjegyezte:
- A tíz leggazdagabb magyarnak ki kéne osztani
a vagyona egyharmadát, a szegények közt.
(megjegyzem, az egyharmaddal még visszafogott volt! 😊)
Elindított bennem néhány gondolatot az elcsípett beszélgetés foszlány,
és mint egyéni véleményt szeretném ezt megosztani
Veled, kedves Olvasó!
Tekintsünk el attól most, hogy az ilyen jellegű elképzelések, ha teret kaptak,
a történelemben soha nem vezettek semmilyen eredményre.
Parasztlázadások, a fekete afrika gyarmati múltjából származó vagyon herdálása
vagy a létezett/létező kommunizmus mind ékes példája ennek.
Miért? Mert a vagyonhoz ész is kell, nem csak pénz...
De mondom, tekintsünk el ettől most, és higgyük el: jó lesz, ha szétosztjuk.
Egy csapásra sok gond megoldódik, a világ igazságosabb hely lesz...
Oké! Mondom a dilemmám!
Kinek adjunk? Ki a szegény?
Hopp! jó kérdés!
Ugyanis a szegénység nem egy abszolút, hanem teljesen relatív fogalom.
Egy olajsejkhez képest ugyanis - de még egy magyar milliárdoshoz képest is,
én is szegény vagyok, ugyanakkor nálam szegényebb is van - sajnos bőven.
Nem is beszélve arról, hogy véleményem szerint a szegénység - gazdagság
sokszor inkább egy lelki állapot, nem fizikai.
Egy kis tanyán, petróleum lámpa mellett is lehet jobb, mint egy rideg kastélyban...
Szóval ki kapjon az egyharmadból?
Ha engem kérdezne bárki, szerintem senki.
Én abban hiszek, hogy az legyen vagyonos, aki meg tudja teremteni magának.
Ésszel, munkával.
Jó, tudom, most jön az, hogy ezek összelopták stb.
Ez a véleményemen nem változtat.
Nem vagyok jogász, sem bíró. Ha lopta, és megúszta, nem irígylem tőle.
Felelőssége van és lesz a vagyon miatt, amit nem kerülhet el.
De ami lényegesebb, világ életemben többre becsültem azt,
amit én hoztam létre, én spóroltam meg, én dolgoztam érte.
Nincs sok mindenem, ami még lehetne.
DE!
Mindenem megvan, ami kell!
Ami pedig van, azt nem mások vagyonából "nyúltam le",
nem mások kárára szereztem, megdolgoztam érte.
Épp ezért tartom igazán értékesnek!
Ezek fontos különbségek, amiről azt hiszem meg szoktunk volt feledkezni.
Még egy gondolat: Jézus.
Jézus sose volt kommunista, hiába szeretnénk elhitetni és elhinni,
hogy ő aztán felosztotta volna a vagyonokat.
Példázataiban a tisztes haszon ellen - ameddig az nem válik
az Istenre figyelés akadályává - sose emelt szót.
De a Szentírás több helyen elítéli és gúnyolja a lustákat,
a haszonlesőket, az irígyeket.
Mindegy, hogy 1 Forintról vagy egymilliárdról beszélünk.
(a csóró irígy sem megy be a mennyek országába, tévedés ne legyen!)
Szóval köszi! Nekem ne adjon senki a vagyonából harmadokat.
Isten adjon erőt, képességet és egészséget inkább, hogy megteremthessem azt,
AMI IGAZÁN KELL!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése