Egy barát emlékére
Mennyei Atyánk!
Hogyan kezdjek egy imádságot, mikor nincsenek szavaim?
Az értelmem érti, tudomásul veszi a tényt, és untalan ismételgeti
a racionális mondatokat, hogy jó, hogy gyorsan és szenvedés nélkül ment el,
hogy emlékezz, milyen kegyelmes a Krisztus...
De minden pillanatban szembe jön valami, amiről beugrik az arc.
Az arc, ami nem köszön rád soha többé.
Utcák, ahol együtt jártunk, az autó, amiben hétről hétre ott ült,
és mesélt, csak mesélt...
Egy öreg ház, ami előtt nem áll már kint senki, tábortüzet gyújtva a manóknak
a kerítés oszlopában.
Bemegyek a te házadba, Uram!
Máskor a csendben, érezve a Te felséged, megnyugodott a lelkem.
Ma rám kiabál egy üres szék a hangszer mögött.
Keresem, nincs ott, pedig hétről hétre Téged szolgált már egy évtizede,
játszva zsoltárokat és dícséreteket.
Elment. Pont úgy, ahogy élt. Sosem állt meg, nem szeretett tétlen lenni.
Ki tudja, talán, mondta Neked: végezzünk gyorsan, ne tarts sokáig itt,
ha mennem kell, mit csináljak én egyedül feküdve a szenvedésben?
Szavak, gesztusok és modatok tolakodnak a fejemben.
A fájdalmon át is mosolyra késztetnek.
Mintha a felhőkön át előtörne a nap, és rám világít,
úgy tör fel bennem a hála is a fájdalmon át:
milyen jó, hogy adtad barátnak, munkatársnak, tanítónak!
Milyen jó, hogy része volt az életemnek!
Milyen jó, hogy nem engedted szenvedni, sírni nem hagytad,
utolsó idejét nem nyújtottad hosszú, magányos félelemmé!
Köszönöm Neked Uram!
Köszönöm, hogy gazdagabbá tetted az életem vele,
hogy részese voltam örömének, félelmének, bánatának.
Köszönöm, hogy időnként társasága lehettem életének.
Igen, tudom Uram, ő már nálad van. Eltöröltél szeméről minden könnyet.
Most még csak ésszel megy. Könyörülj rajtam, hogy a szívem is
oda érkezhessen, hogy mindezt érthesse.
Taníts hinni, erősíts meg engem a keserűség napjaiból,
hogy még inkább a Tiéd legyen az életem.
Hogy egykor, amikor engem hívsz majd,
félelem nélkül mehessek hozzád, hogy találkozzak Veled,
és azokkal akik ebben a világban hozzám tartoztak.
Neked van hatalmad az életen és halálon,
van hatalmad az örömön és bánaton.
Kérlek téged, gyógyíts meg a gyászból mindannyiunkat
akik ma keservesen idézzük a tegnap emlékeit.
Nagy irgalmasságodba kapaszkodva reményünkkel,
úgy hívunk téged segítségül,
hadd térjünk a Te békességedbe, és áldj meg bennünket
Mindenható Isten!
A Krisztus Jézusért. Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése