Miért nem vagyok vallásos?

Meglepődtél a címen?
Lelkész létemre ez volna az elvárható minimum, nem?

Na, figyelj!

Ha annyi tízezresem volna,
ahányszor hallottam az elmúlt 25 évben,
ezt a mondatot: "én nem vagyok vallásos", 
életem hátralevő részében nem sok anyagi problémám akadna.

Mielőtt tovább lépnénk, megrősítem: én se vagyok vallásos.
Akik ismernek tudják.
Kezdő koromban egyszer az egyik presbiter meg is jegyezte: 
felvehetnék valami rendes ruhát. (farmer és póló volt rajtam.)
Kérdőn néztem rá, mire azt mondta: valami paposat. 
Akkor már tudtam, hogy nem vagyok, és nem leszek valószínűleg soha vallásos.
Számomra ez a szó a külsőséget jelenti, a formát, a rítust, a modort,
általában tartalom nélkül. 

Szóval nem vagyok vallásos. Remélem ez így is marad.

Tovább megyek, ha annyit tudnék a keresztyénségről,
amit ma egy átlag ember, valószínűleg templomba se járnék.

Mi az "előítélet", ami távol tart sokakat? 
A falusi létben a kép: feketébe bugyolált szigorú arcú nénik
totyognak a templom felé, meglehetősen gyér létszámban.
Általában savanyú emberek, és picit se jobbak mint az átlag. 
Néha picit rosszabbak...

A mívelt városi, aki tévét is néz, meg újabban az interneten is olvasgat, 
árnyalja a képet magában: mi vagyunk savanyáék, akik ráadásul 
mindig jobbra politizálunk, és folyton pénzbe kerülünk az államnak, 
értsd: neki, mert öntudatos liberális adófizető.
(Ha a gyerek bejut egy elit egyházi gimnáziumba, azért arra büszke!)

Összefoglalva: savanyúak, kevesen vannak, jobbosok, és sokba kerülnek.
Őket hívjuk ma keresztyéneknek.

Ha így lenne, én is kimaradnék ebből. Komolyan mondom. 
Ezek nagyon vallásosak lehetnek, ami engem zavar.

Keresztyén vagyok. Minimálisan vallásos,
annyira tartva a "regulát" amennyire az fontos. 
Szeretem és tartom a templom, az istentisztelet rendjét, szépségét.
Szinte ennyi.

Ha nem vagyok vallásos, miért vagyok keresztyén?
Hát pont azért, amiért keresztyénnek hívnak. 
A szó azt jelenti, Krisztushoz tartozó. 
Nem vallásos, nem szokásból templomjáró, nem társasági eseményt kereső.
Krisztushoz tartozó. 
Valaki, aki rég rájött arra, hogy szüksége van Krisztusra. 
Miért? 
Mert nem vagyok jó, nem csinálom jól, nem megy egyedül. 
Szükségem van rá, hogy kiigazítson, hogy megtanítson másképp élni,
hogy szeressen, hogy reményem legyen.

Két dolgot hadd említsek: 
Rövid ideje írogatni kezdtem. Olyan dolgokról, amik akkor amikor történtek,
inkább voltak tragikusak nekem, mint viccesek. 
Jézus megtanított nevetni, és humorral kezelni az életet. 
Ma vicces történetekben adom tovább másoknak, hogy ők is nevessenek.

Pár éve komolyan beteg lettem. 
Megijedtem, bepánikoltam, de megtanultam vele élni,
Nem félek tőle. 

A savanyúból édest, a pánikból reményt csinálni nem emberi dolog. 
Nekem biztos nem menne ma sem.  
Nincsenek illúzióim a magam képességét illetően. 

Azért vagyok keresztyén mert hálás vagyok Neki, hogy mi mindenre tett képessé, 

Kicsoda nekem Jézus Krisztus? 

Öröm, humor, bátorság, világosság, kapaszkodó és remény,
megváltás és örök élet.
Miért lennék tehát vallásos, ha keresztyén is lehetek?