Karácsonyi üzenet

 Templomba készült.
Nem volt nagy templomjáró, de azért a sátoros ünnepeken
mindig elment az istentiszteletre.
Úgy volt vele, meghallgatja a szokásos történetet az angyalról,
a pásztorokról, Jézuskáról, meg lesz egy kis biztatás: ne féljetek,
meg hogy Isten mennyire szeret...
Ez is része már évtizedek óta a karácsonyi rutinnak, mint a hurka kolbász.

Beült a padba, várta hogy elkezdődjön, - nem csak az istentisztelet,
de az a kellemes langyos ünnepi hangulat is, ami mindig átjárta ilyenkor.
Magának se vallotta volna be, de inkább ezért jött, nem az unásig 
ismert karácsonyi sémákért...

"Hirdetem néktek Isten Igéjét, amely meg van írva a Jelenések könyvében...
- Sem hideg nem vagy, sem hév, vajha hideg volnál, vagy hév:
de mivel langyos vagy, kivetlek téged az én számból..."

Szinte tiszteletlenül kapta fel a fejét, mintha valaki megütötte volna:
- Mi az ördög? - gondolta még tiszteletlenebbül - hol vannak a bölcsek
és a pásztorok? Elnézhette a tiszteletes a kalendáriumot...

Hagyjuk most magára, Kedves Olvasó, füstölgő barátunkat, 
elvan ő magában egy picit azzal, hogy ma vélhetően nem lesz ünnepi lábvize.
Hallgassunk inkább bele az Ige hirdetésébe, hátha lesz ott 
valami érdekes a mi fülünknek is!

"...és akkor a pásztorok elindultak meglátogatni a gyermek Jézust.
Most azt gondolhatjátok, testvérek, mi is elmegyünk velük kis Jézuskát nézni,
hiszen karácsony van!?
Hát nem! Időközben ugyanis eltelt 2000 év, és ha nagyon családiasra
akarnám venni a figurát, akkor Jézus bácsit mondhatnék inkább, korára tekintettel,
de semmiképp Jézuskát.
A gyermek felnőtt, ő lett az Élet Királya.
Egy dolog változatlan az első karácsony óta: meg kell látogatni.
Találkozni kell vele. 
Nem évente egy-két alkalommal, mint valami távoli rokonnal,
akivel te tartod a távolságot, ő meg a rokonságot.
Nem! Naponta találkozz vele!
Vagy ne találkozz egyáltalán. Az is megoldás. 
Legyél hideg, és elutasító. Tagadd meg, és ne ráncigáld elő, ha bajban vagy,
Ne átkozódj, ha nincs ott, mikor NEKED kéne. Legyél hideg, tagadó, nélküle élő.

Vagy legyél forró! Keresd és áron is vedd meg a találkozás,
a beszélgetés lehetőségét.
Minden nap angyal hív: gyere el Jézushoz.
Lehetsz minden nap pásztor, vagy bölcs, aki mindent háttérbe szorítva, hozzá indul.

Egy valami ne legyél: langyos. Néha betévedő, rossz levélíró,
alkalmatlan időben félrenéző, és tagadó.
De milyen furcsa! Ez az üzenet mégis neked szól. Az ünnepi templomosnak, 
a Krisztust ritkán keresőnek, az Istent vitriben tartónak: térj meg!
Legyél hideg, vagy forró!"

Hirtelen zúdult rá a beszéd. Nagyon nem erre számított.
Bosszús volt, mint egy gyerek, akinek elrontották a játékát,
de egyszerre el is ámult, mert valami olyat érzett, amit eddig nem: erőt!
Nyúlós, ragacsos, nagyapós Isten - képe volt. Valami puha,
de sokszor inkább puhány Isten élt benne, aki örülhet, ha ő néha megtiszteli
jelenlétével, meg egy kis perselypénzzel...
Most meg bumm, odavágott, és a szemébe mondta: nem kellesz, megtagadlak,
ha langyos vagy. Térj meg, állj ki, mutasd meg ki vagy, miben hiszel!

Igen, gondolta! - talán épp ez hiányzott. Elmosódott határok helyett,
tiszta és világos beszéd. Szent maszatolás helyett, egyértelmű meghívás, 
amire igent vagy nemet KELL mondani...