77-szer

 Igen, jól gondolod kedves Olvasó! A híres slágerdal jár a fejemben, annak ellenére is, hogy ezzel a mondattal  még gyerekkoromban találkoztam először. Volt egy filmfeldolgozása Maugli történetének,  a dzsungelben elveszett kisfiú életét számtalanszor mentette meg ez a mondat: "Sssssz, mi egy vérből valók vagyunk!" Ott működött. Akik ismernek, tudják, hogy eléggé gyakorlat orientált vagyok, nem kenyerem az elmélet, és a céltalan szemlélődés. Sajnos ennek apropóján e dalocskához is beugrott a való világ íze, vagy inkább ízléstelensége, az a "vicc", ami évtizede köröz köztünk: "Mikor lesz az erdélyi magyarból büdös román? - Hát mikor átjön dolgozni Budapestre..." Egy vérből valók vagyunk....vagy mégse? Elméletben szép ez.  Zúg a futball lelátókon, a kocsmákban, koncerteken, templomokban, és ott ragyognak a könnycseppek... El is tart a nagy érzés, egész a kijáratig. Ott meg jön egy másik klasszikus: "Elfújta a szél..." Nincs nekem semmi bajom ezzel ...

Szögezzük le: Trianon baj és tragédia volt és marad Magyarország életében. Ezt egy józan gondolkodású ember sem tagadja. Ám közel 100 évvel Trianon után az igazi baj és tragédia már nem csupán Trianon, hanem a ma emberének hozzáállása. Két alapvető hozzáállás jellemző: 1. Az "áldozat" kategória - a keresztállító, önmagunkat áldozatként definiáló, vesztes alperes, aki máig fel tudja tüzelni magát a "revansra", és szikrázó szemekkel szaval verseket június 4-én. (nem kis részük egyébként 30 éve még ugyanilyen lelkesen énekelte, hogy "Föl, föl, ti rabjai a földnek..." és a ma lelkesen harsogott Székely Himnuszért akkor feljelentést tett....de változnak az idők!) 2. A "leszarom" kategória. Rég volt, kit érdekel. Az évszámot is valahová 1890 és 1950 közé helyezi el, random jelleggel, és összekeveri Rákóczit Horthyval. Sajnos mindkettőből hiányzik az a realitásérzék, ami a miértek megértéséhez, feldolgozásához és haszonra fordításához kellene. Ez a tra...