Egy vérből valók vagyunk...

 Igen,
jól gondolod kedves Olvasó!

A híres slágerdal jár a fejemben,
annak ellenére is, hogy ezzel a mondattal 
még gyerekkoromban találkoztam először.

Volt egy filmfeldolgozása Maugli történetének, 
a dzsungelben elveszett kisfiú életét
számtalanszor mentette meg ez a mondat:
"Sssssz, mi egy vérből valók vagyunk!"
Ott működött.

Akik ismernek, tudják, hogy eléggé gyakorlat orientált vagyok,
nem kenyerem az elmélet, és a céltalan szemlélődés.
Sajnos ennek apropóján e dalocskához is beugrott
a való világ íze, vagy inkább ízléstelensége,
az a "vicc", ami évtizede köröz köztünk:

"Mikor lesz az erdélyi magyarból büdös román?
- Hát mikor átjön dolgozni Budapestre..."

Egy vérből valók vagyunk....vagy mégse?

Elméletben szép ez. 
Zúg a futball lelátókon, a kocsmákban, koncerteken,
templomokban, és ott ragyognak a könnycseppek...
El is tart a nagy érzés, egész a kijáratig.
Ott meg jön egy másik klasszikus: "Elfújta a szél..."

Nincs nekem semmi bajom ezzel a dallal. 
Azzal se, hogy ma itthon emberek százezrei féltik
tikszaros kis egzisztenciájukat nem létező barbár betolakodó
munkavállalóktól - bár munka bőven volna,
csak az nincs aki megfogja.
Igazuk is lehet, jöjjön inkább a vietnámi, mongol, azeri...
bárki, csak a határon túli magyar ne...
azt inkább kiszavazzuk egy népszavazáson.

Szóval nincs nekem semmi bajom ezzel a dallal. 
Ahogy nincs bajom így Trianon emléknap előtt, 
az országos harangzúgatás kissé üres gesztusával,
a pénteken előre megtartott összetartozás napi ünnepléssel
(hiszen annyira azért ne magyarkodjunk, hogy vasárnap összejövünk, na!)

Nincs bajom nekem a plecsnikkel, elméletekkel, magyarkodókkal,
akik leginkább attól szittyák, hogy az ellentéteket szítják....

Minden jó így! 

Csak amikor a szürke hétköznapokon újra megszólal 
a rádióban az, hogy "Mi egy vérből valók vagyunk"
a fülemnek falsok a hangok, és nem a zenekar játszik rosszul!