Jónás kezdő éveinek ő volt a bearanyozója. Nem bízta a véletlenre, jó forró arannyal dolgozott, képzelhető, hogy prófétánknak épp annyira hiányzott hát, mint az üveges tótnak a hanyatt esés. De hát ki is volt ő, akit nemes egyszerűséggel csak a „csillagos tekintetűként” emlegetünk? Valamikor ő is próféta volt, de aztán utolérte minden próféták rémálma: a nyugdíj. Tudnivaló, hogy a próféták zömét kínozza egy speciális betegség, amelynek tudományos neve a „befejezhetetlensis dumálhatnékum”, jellemző tünete pedig a befejezte már, csak nem bírja abbahagyni. Hát ő klasszikus példája volt ennek, nyugdíjasként minden volt, csak nyugodt nem. Hogy ne zaklassa a megyei főrabbit, kinevezték Jónás felügyelőjévé… Ebben a minőségében úgy érezte, neki még nem járt le az ideje. Időről időre beleavatkozott Jónás munkájába is. Nem kicsit. Nagyon. De miért hívták csillagos tekintetűnek? Nem, nem látott csillagokat, nappal meg főleg nem. A név onnan jött, hogy ha kértek tőle bárm...
Gondolatok, történetek - magunkról, magunknak - hogy el ne felejtsünk nevetni, sírni, és elgondolkodni...