Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

A legfrissebb olvasnivaló:

Keresztelési árajánlat

 Mire gondolt a költő? A középiskolai irodalom órák legzsibbasztóbb kérdése köszönt vissza  ebben a telefon beszélgetésben. Amikor az illetékes úr felhívott, és udvariasan bemutatkozott, még nem is sejtettem, hogy eddigi életem legnagyobb aranyköpését hallom mindjárt. A második mondat ugyanis így hangzott:  - Keresztelésre szeretnék árajánlatot kérni! Mindezt halálos komolysággal.  Természetesen udvariasan elmondtam neki,  hogy ez azért még mindig nem fogyasztási cikk,  amúgy is ingyen van, szóval ebben a formában nem tudok  pontos információval szolgálni.  Kicsit később - az első sokk után - kezdtem el gondolkodni, mire gondolhatott esetünkben a költő? Eljátszottam a gondolattal, vajon milyen konstellációban adhatnék árajánlatot? Itt van mindjárt az a verzió, hogy keresztelő, pap nélkül, mondjuk 10.000 - ért. Adjuk a templomot, a vizet, és ő hozza a gyereket. (esetleg ennek turbó verziója, hogy a gyereket is én adom, de az már feláras!) Aztán lehet olcsósítani még, hogy keresztelő, pa
Legutóbbi bejegyzések

Piócás ember kerestetik!

 Minden kétséget kizáróan a telefon egy hatalmas vívmánya a technikának, de azt Bell vagy Puskás Tivadar is aláírná, hogy vannak szituációk, amikor még ez sem old meg bizonyos kommunikációs problémákat. A minap csörög a telefonom. - Igen, tessék! - Jónapot Alexandra vagyok. A templommal beszélek? (mindig feldob, mikor olyan cizellált lélekkel hoz össze a balsors, akinek fáj kimondani: Jó napot kívánok! Ja, nem dob fel! De ezen most túllendültem, annál is inkább, mert sokféle jelzővel illettek életemben, de templomnak még nem néztek. Gondoltam, legyen! Mit veszíthetek?) - Kezét csókolom, Igen! Miben segíthetek Önnek? - Ismeri Ön a Marikát? - Ismerek körülbelül két tucat Marikát, melyikre tetszik gondolni? - Ja, de ez nem az, ez már nyugdíjas... (itt kis kísértést éreztem, hogy tovább vigyem a templom vonalat,  és azt mondjam erre a pontos meghatározásra Marika - ügyben, hogy: Persze! Belém jár minden vasárnap! De velem született jólneveltségem letiltott...) - Értem. Nyugdíjas Marikát is

Az a fránya nyelvtan!

 Amikor Jónás barátunk megkezdte prófétai szolgálatát - nem is, már előbb - nagy sóhajjal nyugtázta, hogy mától végre az olyan tudományok fogják kitölteni az életét,  ami tényleg érdekli. Nesze neked matematika, sinus, cosinus! Aligha kell már a templom tangensét a gyülekezeti terem cotangensével összehasonlítani, de kissé lényegtelenné válik talán a dél-afrikai gyémánt lelőhelyek gazdaságföldrajza is, meg a melléknévi igenevek  szabályai se kísértenek... Ja, a nyelvtan!  Ki gondolná, hogy a nyelvtan valójában teológiai tudomány? Hát Jónás biztos körülkuncogta volna azt, aki ilyesmit állít,  ráadásul valószínűleg felajánlotta volna remek összeköttetéseit egy kiváló bagdadi elmeklinikával, ahol tüzetesebben is megnézik, van-e az illetékesnek egyéb szellemi elhajlása is... Viszont nem szólt neki senki, pedig lehet, jobb lett volna... Támadt ugyanis több nagy félreértés, és mindezek oka, és eredője az a fránya nyelvtan... Nagyon szép nyelv az asszír, de a hasonló alakú szavak miatt, bizo

Átvernek. Észrevetted?

 Talán öregszem. Nem kimondottan a reggeli derékfájás juttatta ezt eszembe, hanem sokkal inkább a média a felelős azért, hogy keresem a megoldást magamban, mégpedig arra a furcsa helyzetre, hogy miért leszek gyakran ideges, ha megnyitok egy hírportált. Nem tudom, mennyire tehetek róla, vagy se, de újabban egyre inkább idegesítenek a kamu, hatásvadász cikkek.  Egy friss gyöngyszem: magát valamelyest mértékadónak tituláló hírportál tegnap lehozott egy cikket, "Jön az internetadó" - címmel.  Gondoltam megnézem, miről maradtam le.  Mint kiderült, azt próbálta eladni a címmel, hogy idéntől fizetni kell  a mobilokon is a Facebook és hasonszőr társai eléréséért.  Hogy ez jó, vagy rossz, abban én nem foglalnék állást.  Nem érdekel.  De hogy van az a finoman cizellált észjárású véleményvezér,  aki ezt az egészet képes lehozni ilyen címmel, az kissé zavar. Több okból is. Egy. Ez így ebben a formában nem adó. Maximum a cikk hangadó.  Másféle adót én nem látok benne. Kettő. Zavar, hogy

Gazdag ember, szegény ember...

 Ülni a 40 fokos forró vízben, egy kiadós úszás után. Nagy találmány! 😉 De nem csak a relax miatt érdekes, hanem azért is, mert az ember óhatatlanul elcsíp néha - a hallgatózás szándéka nélkül jó beszélgetéseket.  Legutóbb két hölgy elmélkedett a társadalmi igazságosság kérdéséről, és az egyik megjegyezte: - A tíz leggazdagabb magyarnak ki kéne osztani a vagyona egyharmadát, a szegények közt.  (megjegyzem, az egyharmaddal még visszafogott volt! 😊) Elindított bennem néhány gondolatot az elcsípett beszélgetés foszlány, és mint egyéni véleményt szeretném ezt megosztani Veled, kedves Olvasó! Tekintsünk el attól most, hogy az ilyen jellegű elképzelések, ha teret kaptak, a történelemben soha nem vezettek semmilyen eredményre. Parasztlázadások, a fekete afrika gyarmati múltjából származó vagyon herdálása vagy a létezett/létező kommunizmus mind ékes példája ennek. Miért? Mert a vagyonhoz ész is kell, nem csak pénz... De mondom, tekintsünk el ettől most, és higgyük el: jó lesz, ha szétosztju

Ünnep után

 Egy szivar, és egy erős kávé. Meg egy nyugodt óra. Számára bizonyos értelemben ez jelentette az ünnepet.  Szerette ezeket az időket, amikor tényleg meg lehetett állni.  Ez mindig csak ünnep után jött.  Nem furcsa?  Amikor mások az ünnepi hangulat foszlányai között, talán épp az elmúlt napok szépségét sajnálják, hogy elmúlt, ő akkor ünnepelt.  Úgy gondolta, nem az az igazi ünnep, ahol végig rohansz, szervezel, megfelelsz, hanem az, amikor van időd egy kicsit csendben lenni, odafigyelni a történésekre, üzenetekre. Nem volt könnyű éve. Nem mintha a legkevésbé panaszkodni akart volna bármiről, bárkinek. Ez inkább csak olyan megállapítás féle gondolat volt, mint mikor egy gazdasági év végén az igazgató a raktár ajtajában állva, kezében egy leltárral végignéz a polcokon, egyeztetve a készletet és a hiányt immár nem csak papíron, de a valóságban is. Az igazán érdekes az volt, hogy amikor ez a számvetés végigfutott rajta,  és megállt egy-egy tételnél, kicsit megszemlélni a részleteket, vala

Imádság gyász idején

 Egy barát emlékére Mennyei Atyánk! Hogyan kezdjek egy imádságot, mikor nincsenek szavaim? Az értelmem érti, tudomásul veszi a tényt, és untalan ismételgeti a racionális mondatokat, hogy jó, hogy gyorsan és szenvedés nélkül ment el, hogy emlékezz, milyen kegyelmes a Krisztus... De minden pillanatban szembe jön valami, amiről beugrik az arc. Az arc, ami nem köszön rád soha többé. Utcák, ahol együtt jártunk, az autó, amiben hétről hétre ott ült, és mesélt, csak mesélt... Egy öreg ház, ami előtt nem áll már kint senki, tábortüzet gyújtva a manóknak a kerítés oszlopában. Bemegyek a te házadba, Uram! Máskor a csendben, érezve a Te felséged, megnyugodott a lelkem. Ma rám kiabál egy üres szék a hangszer mögött.  Keresem, nincs ott, pedig hétről hétre Téged szolgált már egy évtizede, játszva zsoltárokat és dícséreteket. Elment. Pont úgy, ahogy élt. Sosem állt meg, nem szeretett tétlen lenni. Ki tudja, talán, mondta Neked: végezzünk gyorsan, ne tarts sokáig itt, ha mennem kell, mit csináljak én