Mire gondolt a költő? A középiskolai irodalom órák legzsibbasztóbb kérdése köszönt vissza ebben a telefon beszélgetésben. Amikor az illetékes úr felhívott, és udvariasan bemutatkozott, még nem is sejtettem, hogy eddigi életem legnagyobb aranyköpését hallom mindjárt. A második mondat ugyanis így hangzott: - Keresztelésre szeretnék árajánlatot kérni! Mindezt halálos komolysággal. Természetesen udvariasan elmondtam neki, hogy ez azért még mindig nem fogyasztási cikk, amúgy is ingyen van, szóval ebben a formában nem tudok pontos információval szolgálni. Kicsit később - az első sokk után - kezdtem el gondolkodni, mire gondolhatott esetünkben a költő? Eljátszottam a gondolattal, vajon milyen konstellációban adhatnék árajánlatot? Itt van mindjárt az a verzió, hogy keresztelő, pap nélkül, mondjuk 10.000 - ért. Adjuk a templomot, a vizet, és ő hozza a gyereket. (esetleg ennek turbó verziója, hogy a gyereket is én adom, de az már feláras!) Aztán lehet olcsósítani még, hogy keresztelő, pa
Minden kétséget kizáróan a telefon egy hatalmas vívmánya a technikának, de azt Bell vagy Puskás Tivadar is aláírná, hogy vannak szituációk, amikor még ez sem old meg bizonyos kommunikációs problémákat. A minap csörög a telefonom. - Igen, tessék! - Jónapot Alexandra vagyok. A templommal beszélek? (mindig feldob, mikor olyan cizellált lélekkel hoz össze a balsors, akinek fáj kimondani: Jó napot kívánok! Ja, nem dob fel! De ezen most túllendültem, annál is inkább, mert sokféle jelzővel illettek életemben, de templomnak még nem néztek. Gondoltam, legyen! Mit veszíthetek?) - Kezét csókolom, Igen! Miben segíthetek Önnek? - Ismeri Ön a Marikát? - Ismerek körülbelül két tucat Marikát, melyikre tetszik gondolni? - Ja, de ez nem az, ez már nyugdíjas... (itt kis kísértést éreztem, hogy tovább vigyem a templom vonalat, és azt mondjam erre a pontos meghatározásra Marika - ügyben, hogy: Persze! Belém jár minden vasárnap! De velem született jólneveltségem letiltott...) - Értem. Nyugdíjas Marikát is