Határok nélkül!?

 Elvesztek.
Nem, nem is a jó szót használom, nem vesztek el.
Ha elvesznének, az olyan lenne,
mintha az elhagyott őrbódékat lassan rágna meg az idő:
kikezdené a szél és az eső, 
a szépen gereblyézett sávokat benőné előbb a dudva, 
aztán bokrok nőnének rá. 
De még így is, évek és évtizedek múlva is ott maradnának a nyomaik.

Nem vesztek el, ezeket tudatosan, kemény munkával el akarják
(Vagy tán el akarjuk?) tüntetni.
Nyomuk se maradjon. Ne legyenek határok!

Ha ragaszkodsz a határaidhoz: maradi, szeretetlen, 
rasszista, hülye vagy, és ha ez kevés, van ám még egy hosszú lista!
Az biztos, hogy valami régmúltból itt felejtett
értéktelen bóvlit őrizgetsz - teljesen feleslegesen -
hiszen, mi a modernek, ezt már rég meghaladtuk, átléptük,
és csak szomorú lenézéssel tekintünk le rátok ócskajóskákra,
akik még mindig nem értik...

Érted? - mert ez addig folyik a csapból is, míg el nem mossa majd benned is,
nem csak a határt, de az igényét is.

Egy arc, ami az én arcomba magyaráz, kíméletlenül savazva XY-t ,
aki nincs ott, nem védekezhet. Szembe sose merne kiállni, 
de ez már nem is trend, ez nem a sötét középkor barbár világa,
ahol az erény mértéke a szemtől szemben kiállás volt...Fúj!
Szembefordulva vele - a posztmodern bátorral, azt mondom,
pedig én vele, XY-nal értek egyet.
Furcsán folyékonnyá válik az arc, nem erre számított:
ma nem lesz közös savazás élmény. 

Egy kéz erőszakosan csapkod a levegőbe,
meg mindenre, ami a keze ügyébe kerül.
Egyáltalán hogy került ide?
Egyszerűen csak besétált az ajtón. 
Régen az egy határ volt, ahol előbb kopogtál, és kérdezted bejöhetsz-e?
Ma az ajtó csak lehetőség, amivel hülye, aki nem él...

Zavar, hogy ott van? Próbáld kitenni! Nem megy, 
mert ő már e modern világ gyermeke: JOGA van. Mindenhez.
Neked is? Persze. Csak az kit érdekel barátom?

Határokat húzol. Rendőrök viszik ki. 
Megint egy furcsán nyúlós tésztává omló arc, egy száj, 
ami most téged fenyeget a következményekkel, de belül valójában 
meg van döbbenve: nekem tényleg határt húzott valaki?

Határok nélkül!? 
Próbáltam, de nem megy. 
Valaha itt volt egy mezsgye.
A rajta növő növények még megmutatják, hol is húzódott.
És itt az öreg őrbódé is!
Annyira nem ment tönkre, hogy fel ne lehessen újítani...