77-szer

 Mire gondolt a költő? A középiskolai irodalom órák legzsibbasztóbb kérdése köszönt vissza  ebben a telefon beszélgetésben. Amikor az illetékes úr felhívott, és udvariasan bemutatkozott, még nem is sejtettem, hogy eddigi életem legnagyobb aranyköpését hallom mindjárt. A második mondat ugyanis így hangzott:  - Keresztelésre szeretnék árajánlatot kérni! Mindezt halálos komolysággal.  Természetesen udvariasan elmondtam neki,  hogy ez azért még mindig nem fogyasztási cikk,  amúgy is ingyen van, szóval ebben a formában nem tudok  pontos információval szolgálni.  Kicsit később - az első sokk után - kezdtem el gondolkodni, mire gondolhatott esetünkben a költő? Eljátszottam a gondolattal, vajon milyen konstellációban adhatnék árajánlatot? Itt van mindjárt az a verzió, hogy keresztelő, pap nélkül, mondjuk 10.000 - ért. Adjuk a templomot, a vizet, és ő hozza a gyereket. (esetleg ennek turbó verziója, hogy a gyereket is én adom, de az már feláras!) Aztán lehet olcsósítani még, hogy keresztelő, pa

 Minden kétséget kizáróan a telefon egy hatalmas vívmánya a technikának, de azt Bell vagy Puskás Tivadar is aláírná, hogy vannak szituációk, amikor még ez sem old meg bizonyos kommunikációs problémákat. A minap csörög a telefonom. - Igen, tessék! - Jónapot Alexandra vagyok. A templommal beszélek? (mindig feldob, mikor olyan cizellált lélekkel hoz össze a balsors, akinek fáj kimondani: Jó napot kívánok! Ja, nem dob fel! De ezen most túllendültem, annál is inkább, mert sokféle jelzővel illettek életemben, de templomnak még nem néztek. Gondoltam, legyen! Mit veszíthetek?) - Kezét csókolom, Igen! Miben segíthetek Önnek? - Ismeri Ön a Marikát? - Ismerek körülbelül két tucat Marikát, melyikre tetszik gondolni? - Ja, de ez nem az, ez már nyugdíjas... (itt kis kísértést éreztem, hogy tovább vigyem a templom vonalat,  és azt mondjam erre a pontos meghatározásra Marika - ügyben, hogy: Persze! Belém jár minden vasárnap! De velem született jólneveltségem letiltott...) - Értem. Nyugdíjas Marikát is

 Amikor Jónás barátunk megkezdte prófétai szolgálatát - nem is, már előbb - nagy sóhajjal nyugtázta, hogy mától végre az olyan tudományok fogják kitölteni az életét,  ami tényleg érdekli. Nesze neked matematika, sinus, cosinus! Aligha kell már a templom tangensét a gyülekezeti terem cotangensével összehasonlítani, de kissé lényegtelenné válik talán a dél-afrikai gyémánt lelőhelyek gazdaságföldrajza is, meg a melléknévi igenevek  szabályai se kísértenek... Ja, a nyelvtan!  Ki gondolná, hogy a nyelvtan valójában teológiai tudomány? Hát Jónás biztos körülkuncogta volna azt, aki ilyesmit állít,  ráadásul valószínűleg felajánlotta volna remek összeköttetéseit egy kiváló bagdadi elmeklinikával, ahol tüzetesebben is megnézik, van-e az illetékesnek egyéb szellemi elhajlása is... Viszont nem szólt neki senki, pedig lehet, jobb lett volna... Támadt ugyanis több nagy félreértés, és mindezek oka, és eredője az a fránya nyelvtan... Nagyon szép nyelv az asszír, de a hasonló alakú szavak miatt, bizo

 Talán öregszem. Nem kimondottan a reggeli derékfájás juttatta ezt eszembe, hanem sokkal inkább a média a felelős azért, hogy keresem a megoldást magamban, mégpedig arra a furcsa helyzetre, hogy miért leszek gyakran ideges, ha megnyitok egy hírportált. Nem tudom, mennyire tehetek róla, vagy se, de újabban egyre inkább idegesítenek a kamu, hatásvadász cikkek.  Egy friss gyöngyszem: magát valamelyest mértékadónak tituláló hírportál tegnap lehozott egy cikket, "Jön az internetadó" - címmel.  Gondoltam megnézem, miről maradtam le.  Mint kiderült, azt próbálta eladni a címmel, hogy idéntől fizetni kell  a mobilokon is a Facebook és hasonszőr társai eléréséért.  Hogy ez jó, vagy rossz, abban én nem foglalnék állást.  Nem érdekel.  De hogy van az a finoman cizellált észjárású véleményvezér,  aki ezt az egészet képes lehozni ilyen címmel, az kissé zavar. Több okból is. Egy. Ez így ebben a formában nem adó. Maximum a cikk hangadó.  Másféle adót én nem látok benne. Kettő. Zavar, hogy