Egy történet, ami akár igaz is lehet... "Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren: és hozzád nem is közelít." (91. Zsoltár) A fotelban ülve szivarozás közben elmosolyodott. Nem sok oka volt a mosolyra, de a gondolat, ami átfutott rajta, mosolyra késztette. - Lám, a hálaadáshoz egy jó szivar is elég - gondolta. - Ez annyira pocsékul közhelyes, hogy már jó... - Na jó, kell a hálaadáshoz igazi ok is, hogy hálás lehess - fűzte tovább magában. Itt megbicsaklani látszott a gondolatmenet. Az utolsó fél évben nem sok pozitívumot talált, ahogy végigpörgette. Halál, félelem, feladatok, viták, szeretetlenség, műtétek, balesetek szép kis listája állt össze. Valami nem stimmelt. Itt valami keserű ízt kéne érezni, egy jó erős káromkodás után tán még köpni is egyet, de egyre csak az jutott eszébe: hálaadás. Nem haragot érzett, még kevésbé elviselhetlen nyomást. Inkább fáradtságot, de ebben ...
Gondolatok, történetek - magunkról, magunknak - hogy el ne felejtsünk nevetni, sírni, és elgondolkodni...