77-szer

 Itt volt az év vége. Persze ez, mint máskor sem, most sem  a tennivalók végét jelentette. Egy széken ülve bámulta a kezében lévő papírt, érezte a szeme mögött a fáradtság nyomását... Megdörzsölte a szemeit, és az előtte lévő névsorra igyekezvén koncentrálni, egy kérdés maradt: hogyan segíthetek szegényeken? Hirtelen élettel telt meg az amúgy üres szoba, mintha egy seregnyi ember lépett volna be egyszerre, egymást túllicitálva jöttek a hangok: - ...amúgy meg már a kérdés is rossz, megbocsáss: miért is kéne egyáltalán valamit tenni? - ...van családjuk, rokonaik... - ... ha tenni is kéne valamit, miért pont neked? - ...nem tudom, láttátok-e a Facebookon, hogy pózolt az új kivágott ruhájában, a két kisgyerekre meg nem jut, se idő, se pénz? - ...úgyvan, de a napi 2 doboz cigi, az bezzeg elmegy... - ...egyébként is egy alkoholista, magának kereste a bajt, ezért nincs munkája se évek óta... - Egy szó mint száz, ezek nem érdemlik meg a segítséget! Hallgatta őket egy darabig, és talán...

 Templomba készült. Nem volt nagy templomjáró, de azért a sátoros ünnepeken mindig elment az istentiszteletre. Úgy volt vele, meghallgatja a szokásos történetet az angyalról, a pásztorokról, Jézuskáról, meg lesz egy kis biztatás: ne féljetek, meg hogy Isten mennyire szeret... Ez is része már évtizedek óta a karácsonyi rutinnak, mint a hurka kolbász. Beült a padba, várta hogy elkezdődjön, - nem csak az istentisztelet, de az a kellemes langyos ünnepi hangulat is, ami mindig átjárta ilyenkor. Magának se vallotta volna be, de inkább ezért jött, nem az unásig  ismert karácsonyi sémákért... "Hirdetem néktek Isten Igéjét, amely meg van írva a Jelenések könyvében... - Sem hideg nem vagy, sem hév, vajha hideg volnál, vagy hév: de mivel langyos vagy, kivetlek téged az én számból..." Szinte tiszteletlenül kapta fel a fejét, mintha valaki megütötte volna: - Mi az ördög? - gondolta még tiszteletlenebbül - hol vannak a bölcsek és a pásztorok? Elnézhette a tiszteletes a kalendáriumot... Hag...

 Támadt nagy fényesség, és az érkező angyal ezt mondta: "Íme hirdetek néktek nagy örömet..." - Na, megint egy karácsony - ügynök, nyúlhatunk a pénztárcába! - dohogta az öreg pásztor, és ásított egyet. - Nagypapa, ki ez a fehér ruhás bácsi? - kérdezte a kis pásztor. - Semmi komoly fiam, tudod a jerikói plázából jött, van ez a téli vásárló mizéria, ilyenkor minden a "Száncsengőtől", meg  az amerikai "merry christmas"-ektől hangos.  Ha van elég pénzed, egy vagyont költhetsz gagyira.  Az Angyal furcsán nézett rájuk: - Ti miről beszéltek? - Ugyan kérlek, - szólt közbe a harmadik pásztor, aki eddig  csendben figyelte a jelenetet. - Minket nem lehet ám megvezetni, tudjuk mi, ki vagy te! - Igazán? - kérdezte az angyal. - Hát hogyne! Tulajdonképpen nem is létezel,  csak dekor vagy, amit kitaláltak, hogy kissé szalonképesebb legyen a karácsony. - Valójában ez az ünnep arról, szól, hogy mindenki szeret mindenkit,  és régebben kötött zoknit, ma meg plazma tévét ad...