Támadt nagy fényesség,
és az érkező angyal ezt mondta: "Íme hirdetek néktek nagy örömet..."
- Na, megint egy karácsony - ügynök,
nyúlhatunk a pénztárcába! - dohogta az öreg pásztor, és ásított egyet.
- Nagypapa, ki ez a fehér ruhás bácsi? - kérdezte a kis pásztor.
- Semmi komoly fiam, tudod a jerikói plázából jött,
van ez a téli vásárló mizéria, ilyenkor minden a "Száncsengőtől", meg
az amerikai "merry christmas"-ektől hangos.
Ha van elég pénzed, egy vagyont költhetsz gagyira.
Az Angyal furcsán nézett rájuk:
- Ti miről beszéltek?
- Ugyan kérlek, - szólt közbe a harmadik pásztor, aki eddig
csendben figyelte a jelenetet. - Minket nem lehet ám megvezetni,
tudjuk mi, ki vagy te!
- Igazán? - kérdezte az angyal.
- Hát hogyne! Tulajdonképpen nem is létezel,
csak dekor vagy, amit kitaláltak, hogy kissé szalonképesebb legyen a karácsony.
- Valójában ez az ünnep arról, szól, hogy mindenki szeret mindenkit,
és régebben kötött zoknit, ma meg plazma tévét adunk egymásnak.
Persze nem igazi az egész, mert én például 5 éve nem beszélek
a tesómmal, mert hülye, és a sógornőm meg engem utál.
De holnap azért beülünk a fenyő mellé, és úgy teszünk, mintha egy család lennénk...
Marad még 364 nap rühellni egymást.
- Mi meg falukarácsonyra megyünk máma - így az öreg.
A faluban mindig van egy mindenes, aki ilyenkor egy tányér töltött káposztáért
simán beöltözik Mikulásnak.
Jön ám ilyenkor mindenki, mert ingyé van a szaloncukor, meg adnak
csokimikulást is. Van forralt bor, meg gépzene! Nagy buli!
Egy pillanatra elgondolkodik.
- Te, - mondja az angyalnak, - ha mán itten vagy, gyere te is!
Olyan jó a dumád, te lennél a fő attrakció.
Az Angyal megrázza a fejét.
- Nem mehetek, dolgom van.
- Milyen dolgod? Karácsony van, ilyenkor mindenki zabál,
meg a Reszkessetek betörőket nézi, de senki se dolgozik...
- Nekem a karácsonyról kell üzenetet vinnem - mondta az Angyal.
- Üzenetet? Hát mindenki képben van. Ha jó a bejgli, van sör,
meg mindenki azt kapta amit akart, akkor tökéletes az ünnep.
Mit lehet ezen üzenni?
Az Angyal komoly arccal rájuk nézett, kicsit mintha szánalom
ült volna a szemében.
- Én igazi ünnepről viszek hírt.
Nem arról, aminek elloptátok a nevét, és kidobtátok a tartalmát.
Jézus születését hirdetem.
Azt a szeretetet, amelyik 365 napban valódi.
Amit nem lehet megvenni plázákban, kisboltokban,
nem hazudozik, nem vár ajándékot, nem sértődik meg,
nem érzi tehernek a világot.
Ma született. Nem kért semmit, de hozott mindent.
Ő az, aki szeretet hoz a világba.
Igaz, nincs bejglije, és csokimikulást se osztogat zeneszóra.
De elhozza a világosságot, a megváltást, a békét.
A pásztorok összenéztek.
Valahol a szívük mélyén érezték homályosan rég,
hogy valami hiányzik az ünnepből.
Tényleg lehet másképp is? Van, ami nem múlik el, szürkül be két nap alatt?
- Elmehetünk mi is Jézust megnézni? - kérdezte a kicsi.
- Persze, hiszen meghívott benneteket magához - felelte az Angyal.
Gyalog indultak el az éjszakában.
Az idén nélkülük zajlott az iskolai fenyőünnep,
megmaradt a családi vacsorán a halászlé és hurka - kolbász adagjuk,
a szaloncukrot is más ette meg.
Mert ők a barlang istállóban találkoztak Jézussal.
Valami igazi volt ez, nem olyan mű, nem olyan képmutató, nem olyan céltalan.
Aztán elmentek, és hirdették mindenkinek az Angyallal együtt:
"Ma született néktek a megtartó, aki az Úr Krisztus..."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése