Régóta
leszoktam a tévénézésről.
Már ami a híradót és az egyéb közéleti műsorokat illeti.
A „felgyújtották, kilőtték, lelőtték, kirabolták, megölték, becsempészték”
és
hasonszőr társaik nem az én világom.
Ahogy távol áll a „rendkívüli, mindenkit érint, rettenetes és elképesztő”
hatásvadász címek zápora is az ízlésemtől.
Oké, nem nézek tévét.
De mit kezdjek egy új generációs népbetegséggel, ami felütötte fejét:
a 9
millió szakértő országával?
Pililik, önmaguk életében hasraesők, unatkozó nyugdíjasok
önszórakoztató szokása, amit aligha lehet kikerülni.
Egyfelől a nyomdafestéket ugyan nem tűrő, de a klaviatúrán
probléma nélkül
bepötyöghető ocsmány stílusban,
a legbutább és általában valótlan hír
és
vélemény gyártás tanúja vagyok naponta,
másrészt az is jól látszik, hogy honfitársaim jelentős részének
elméje fölött
ott lebeg „a bús feledékenység koszorútlan alakja”,
hiszen régen minden jobb volt...
Vagy nem.
Augusztus 20.
„A minekatüzijátékköltsükazegészségügyre” ünnepe,
mely újabban már a Dunában
tenyésző
lápi háromlábú halak élőhelyének féltő szeretetévé is változott,
mert a
tűzijáték megzavarja az ökológiai egyensúlyt….
Kilőtték a jövőnket, mondá egy okos lányka a maga 18 évének egész
bölcsességével.
Ki. Méghozzá akkor, mikor a szófosás gátját elmosta az új világ,
ahol
mindenkinek lehet véleménye, és ezt a jogát gyakorolja is.
Nincs is ezzel baj,
míg eszembe nem jut a boldog békeidőkből egy tanárom intelme,
amikor súlyos árú
technikák között járva egyszerűen azt mondta:
„Amihez nem értünk, azt nem
nyomkodjuk, nem csavargatjuk, oké?”
Legyen szólásszabadság, legyen vélemény.
De úgy szeretném megélni még ép elmével azt az időt,
amikor nem csak a vélemény
lesz szabad,
de felnövünk ahhoz is, hogy önmagunkra igényesen
csak arról okoskodunk, amihez
talán szerényen értünk is.
Várom a "poszt - Facebook" kort, amikor már nem lesz divat
bulvár címekből
„szakértővé” válni, mert ennél igényesebbek leszünk.
Az a kor lesz az, amire szívből leírom majd: végre az szakért, aki ért (hozzá)!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése