A jópofa hupikék törppel
sok témában tudunk azonosulni.
Ha például azt kérdezném tőle: mi a véleményed a konfliktusról?
- alighanem azt mondaná: "Utálom a konfliktust!"
Aranyos, szerethető, és jókat mond - ezzel a kijelentésével, hogy utálja a konfliktust,
100 emberből 98 biztos hogy azonnal tudna azonosulni.
Elméletben.
A valóság azonban az, hogy nem minden konfliktust utálunk.
Sőt! Sokan szeretik, ha beleállhatnak egy "igazságosztó" szerepbe,
legyen szó a social médiáról,
vagy csak két kertszomszéddal arrébbról az utcában.
Az a konfliktus, amire rácsukhatom a kaput,
vagy megszüntethető egy gombnyomással, az még
szórakoztató is lehet.
Ezt nem utálom, csak közel ne jöjjön hozzám!
Dulufuli szavait így pontosítanám:
"Utálom a konfliktust, amikor engem közelről érint!"
Hogy mindez mennyire igaz, arra két példa:
Imádjuk a konfliktussal teli filmeket, videókat, könyveket,
mert azok szórakoztatók, izgalmasak.
A "boldogan, konfliktusmentesen éltek, míg meg nem haltak" sztorit
45 másodperc után kapcsolnánk le, azzal, hogy de uncsi...
Aztán, lássuk be, konfliktus nélkül a kőbaltát se találtuk volna fel,
hiszen a világot átalakító felfedezések mindig abból a konfliktusból indultak,
hogy valaki makacsul vitatta azt, amit mindenki más igaznak tartott...
Oké, de hogy jön ide Jézus Krisztus?
Ő is, egy szerethető figura, nem?
Égre emelt két ujjával, ahol a vérző szívét markolássza,
nagy boci szemekkel a képeken és szobrokon.
Aranyos, és szerethető, ha másképp is mint Dulifuli.
Végül is, ő az aki mindenkit szeret, és elfogad....
Hol itt a kontra, az ellentét?
Ha ez a Jézus portré igaz, vajon miért nem járunk mindannyian templomba?
(Vagy legalább annyian, ahányan odaszögeződtünk a Hupikék Törpikék elé...?)
Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, elővesz időnként az a gyengeség,
miért prédikáljak 5 embernek, ha 500-an is hallgathatnák?
Miért nem kell a ma emberének az evangélium?
Az egyik ok - nézőpontom szerint épp a konfliktusban keresendő.
Az igazi Jézussal való igazi találkozás egy konfliktussal, méghozzá
húsba vágó, fájó konfliktussal kezdődik.
"Menj el, és többé ne vétkezzél" - ezt mondja Jézus
a házasságtörő nőnek.
Nem kapkod, a vérző szívéhez, nem könnyez, és nem azt mondja:
én úgy szeretlek ahogy vagy, minden oké, túl vagy rajta,
hogy majdnem megköveztek...
Szeretlek, támogatlak, de meg kell változnod, mert bűnös vagy,
beteg vagy, tehát gyógyulnod kell.
Mindent adok: gyógyszert, ellátást, útmutatást, de akarnod neked kell.
Erről szól az evangélium.
Azaz: Kerülj magaddal konfliktusba!
Ha valamit, akkor a ma embere ezt utálja.
Van baja elég.
Azt szeretné hallani hogy létezik egy hely a világon,
és ott van valaki, aki őt olyannak szereti amilyen.
Ezzel az "evangéliummal" lehet vonzani.
Nincs konfliktus, nem kell változnod: Jézus szeret.
Kinek ne tetszene?
Milyen kár, hogy amikor a valósággal találkozva kiderül,
hogy Isten nem egy kívánság teljesítő automata,
hogy én - központú létemben mégsem áll ott, és nem támogat,
akkor dühösen csap oda a delikvens: minek nekem az ilyen Isten?
Már ha létezik egyáltalán...
Becsapva és átverve érzi magát, és igazából az is.
Mert hazudtak neki Jézusról.
Azt ígérték, itt nem lesz konfliktus, nem kell változni,
csak ömlenek a csodák, ha megnyomod a gombot.
Valójában nem.
Sose volt ilyen.
Jézus, Dulifulival ellentétben nem utálja a konfliktust.
Hozzá csatlakozni konfliktusokkal terhelt úton lehet,
a legrosszabb fajta összeütközéssel: magaddal kell találkozni.
Hazugság nélkül.
Nem könnyű, de megéri.
Miért? Mert a csodák, amikre vágytál, valóban léteznek.
Ahhoz hogy lásd őket, bizony előbb azt kell megértened:
Jézus az út, az igazság és az élet, nem te.
Eltévedtél, beteg vagy és bűnös.
Akarsz-e meggyógyulni?
👍
VálaszTörlés