Szögezzük le: Trianon baj és tragédia volt és marad Magyarország életében. Ezt egy józan gondolkodású ember sem tagadja. Ám közel 100 évvel Trianon után az igazi baj és tragédia már nem csupán Trianon, hanem a ma emberének hozzáállása.
Két alapvető hozzáállás jellemző:
1. Az "áldozat" kategória - a keresztállító, önmagunkat áldozatként definiáló, vesztes alperes, aki máig fel tudja tüzelni magát a "revansra", és szikrázó szemekkel szaval verseket június 4-én. (nem kis részük egyébként 30 éve még ugyanilyen lelkesen énekelte, hogy "Föl, föl, ti rabjai a földnek..." és a ma lelkesen harsogott Székely Himnuszért akkor feljelentést tett....de változnak az idők!)
2. A "leszarom" kategória. Rég volt, kit érdekel. Az évszámot is valahová 1890 és 1950 közé helyezi el, random jelleggel, és összekeveri Rákóczit Horthyval.
Sajnos mindkettőből hiányzik az a realitásérzék, ami a miértek megértéséhez, feldolgozásához és haszonra fordításához kellene. Ez a tragédia és baj, Trianon után 100 évvel.
Nem vagyunk áldozatok, nem kell "magyarkodni" és nem kell a kereszt!
Bár tragédia és fájdalom, de élünk, és van jövőnk, nem áldozatok vagyunk, hanem újrakezdők és újat kezdők. A múltba merengeni fájón és "vérmagyarnak" lenni, sem akkor, sem most nem jelent semmilyen hozzáadott értéket.
Keresztet állítani számomra pedig azért idegen, mert a gyászt és tragédiát, fájdalmat szimbolizálja, az igazi nagypénteki kereszt viszont az Élet győzelmét hirdeti és reménységet hirdet. Számomra a kereszt a jel amiben győzöl, nem egy letargikus önsajnáló és a múltjából tanulni képtelen nép gyász szimbóluma.
Végül pár szót a valóságról.
Trianont városi legendák sokasága övezi, melyek 90%-a hamis képet fest.
Helyette a tények:
1. A háborúba a magyar parlament szinte egyöntetű lelkesedésével léptünk be, nem kényszerítettek.
Tisza István miniszterelnök, - akit a sors iróniája - néhány vörös katona gyilkol meg, alig néhány képviselővel szinte csak maga ellenzi a hadba lépést.
2. Trianon nem előzmények nélküli bosszúállás - 1867-óta a magyar uralkodó osztály szisztematikusan hibás nemzetiség politikája meghozza gyümölcsét - Trianont.
A bejegyzéshez csatolt 1912-es etnikai térkép jól mutatja, az elcsatolt területek 65-95%-a nem magyar! A wilsoni nemzeti önrendelkezés megvalósulása esetén - ti. népszavazás döntsön a határokról, az eredmény nem sokkal lett volna jobb. (a piros jelöli a magyarokat!)
Számomra Trianon nem csak tragédia, hanem tanítás. A feltett kérdése, hogyan csinálhatnánk jobban?
Nem vagyok meggyőződve, hogy 100 évvel Trianon után már tudjuk a jó válaszokat....
Két alapvető hozzáállás jellemző:
1. Az "áldozat" kategória - a keresztállító, önmagunkat áldozatként definiáló, vesztes alperes, aki máig fel tudja tüzelni magát a "revansra", és szikrázó szemekkel szaval verseket június 4-én. (nem kis részük egyébként 30 éve még ugyanilyen lelkesen énekelte, hogy "Föl, föl, ti rabjai a földnek..." és a ma lelkesen harsogott Székely Himnuszért akkor feljelentést tett....de változnak az idők!)
2. A "leszarom" kategória. Rég volt, kit érdekel. Az évszámot is valahová 1890 és 1950 közé helyezi el, random jelleggel, és összekeveri Rákóczit Horthyval.
Sajnos mindkettőből hiányzik az a realitásérzék, ami a miértek megértéséhez, feldolgozásához és haszonra fordításához kellene. Ez a tragédia és baj, Trianon után 100 évvel.
Nem vagyunk áldozatok, nem kell "magyarkodni" és nem kell a kereszt!
Bár tragédia és fájdalom, de élünk, és van jövőnk, nem áldozatok vagyunk, hanem újrakezdők és újat kezdők. A múltba merengeni fájón és "vérmagyarnak" lenni, sem akkor, sem most nem jelent semmilyen hozzáadott értéket.
Keresztet állítani számomra pedig azért idegen, mert a gyászt és tragédiát, fájdalmat szimbolizálja, az igazi nagypénteki kereszt viszont az Élet győzelmét hirdeti és reménységet hirdet. Számomra a kereszt a jel amiben győzöl, nem egy letargikus önsajnáló és a múltjából tanulni képtelen nép gyász szimbóluma.
Végül pár szót a valóságról.
Trianont városi legendák sokasága övezi, melyek 90%-a hamis képet fest.
Helyette a tények:
1. A háborúba a magyar parlament szinte egyöntetű lelkesedésével léptünk be, nem kényszerítettek.
Tisza István miniszterelnök, - akit a sors iróniája - néhány vörös katona gyilkol meg, alig néhány képviselővel szinte csak maga ellenzi a hadba lépést.
2. Trianon nem előzmények nélküli bosszúállás - 1867-óta a magyar uralkodó osztály szisztematikusan hibás nemzetiség politikája meghozza gyümölcsét - Trianont.
A bejegyzéshez csatolt 1912-es etnikai térkép jól mutatja, az elcsatolt területek 65-95%-a nem magyar! A wilsoni nemzeti önrendelkezés megvalósulása esetén - ti. népszavazás döntsön a határokról, az eredmény nem sokkal lett volna jobb. (a piros jelöli a magyarokat!)
Számomra Trianon nem csak tragédia, hanem tanítás. A feltett kérdése, hogyan csinálhatnánk jobban?
Nem vagyok meggyőződve, hogy 100 évvel Trianon után már tudjuk a jó válaszokat....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése