Batman a biciklin

Jónás kapcsán eddig csak Ninivéről esett szó, de fontos megemlíteni,
hogy a prófétai körzetéhez tartozott még két kisváros,
úgymint Kertváros meg Fürdőtelep.

Mindjárt az első adandó alkalommal,
mikor ezeket a helyeket meg kellett látogatni,
prófétánk kiment hátra az udvarba, hogy megnézze,
milyen szállítóeszköz az, amit úgy ígérgettek neki.

Pont összefutott a Kolompolóval.
A Kolompoló egy nagyon fontos ember volt Ninivében.
Az ő tiszte volt összeterelni mindenkit,
ha a próféta Ninive lakosait megtérésre akarta hívni,
ilyen alkalom pedig rendszeresen akadt, hiszen végül is ezért küldték…

Volt azonban egy szokás itt Ninivében.
Ha a Kolompoló megkezdte munkáját,
minden ninivei rögtön úgy tett,
mintha valami életbe vágóan fontos
és nyilvánvalóan halaszthatatlan dolga volna,
amit – Uram bocsá – kizárólag ilyenkor lehet elvégezni,
így véletlen se tudtak ott lenni Jónás beszédén,
pedig hát nagyon szerettek volna…

Szóval, összefutott a Kolompolóval.
Együtt ballagtak a garázs felé.

-           - Hanem, Próféta uram, lesz itt egy kis gond,
mármint a járművel…- kezdte a Kolompoló.

-          - Milyen gond?

-          - Na, mindjárt meglátja.
De hogy ezzel nem megy Kertvárosba, az biztos!

És Jónás meglátta.

Az egy dolog, hogy a régi állólámpás Skoda százas
egyike lehetett azon kettőnek,
ami Noé bárkájáról gördült le, de tetézte a bajt,
hogy három meglévő gumiabroncsát
szakszerűen légtelenítette valaki.
Az i-re a pontot végül az tette fel,
hogy kiderült, ha a járgány három lapos kerékkel el is futna,
de biz azt Jónásnak kéne hajtani, mert motor az nincs benne…

A problémát végül pár nap múlva
a Kertvárosi Rabbinikus Tanács hosszas fejtörés
és nagy sziszegés árán megoldotta
(a sziszegés akkor támadt, mikor kiderült, hogy pénzt kell kiadni ezért!)
A megoldás pedig az lett: vettek a prófétának egy használt biciklit.
Ez a remek szerkezet – ami nyáron egyenletesen meleg,
télen meg egyenletesen hideg,
így kora ősszel kiváló ötletnek tűnt.
Egy aprócska szépséghibája azért volt,
ugyanis a hátsó kerék gumija kissé ki volt repedve,
de hát a mezopotámiai furfang ezt is hamar orvosolta:
betekerték a problémás részt bálakötöző madzaggal…
(évszázadokkal később egy József Attila nevű költő
így írt az ilyen jellegű problémakezelésről:
„Máma már nem hasad tovább…”)

Bezárhatnánk itt a történetet egy nagy HAPPY END-el,
de a csattanó még hátra van.

Messziről Jött Atyafi, Jónás barátja mikor meghallotta,
hogyan gurul a próféta dombról le, dombra fel,
nem átallotta harsány röhögések közt azt mondani neki:
Tesó, ez óriási látvány lehet, olyan vagy,
mint Batman a biciklin…