Furcsa kettősség övezi a mi hivatásunkat, ami tipikus a mai irányt vesztett világunkban. Katasztrófa, háború, erőszak, társadalmi visszásságok, amikre legyen válasza az Egyháznak - pl. ne nézze el, hogy emberek fagynak meg, gyerekek éheznek - segíts, hiszen ez a dolgod! - mondja az ateista, vagy közönyös is - ha nem vagy a topon, kapod ám az ívet: Hol az Egyház???
Ugyanakkor ne foglalj állást a gyereknevelésről - mert az a szülő magánügye, a homoszexualitásról, mert az mindenki magánügye, a politikáról meg végképp, mert az nem magánügy ugyan, de nem is a tied....te csak osztogasd az alamizsnát....és szépen eligazodik a világ.
Ha megszólalsz, kész a válasz: Ne ítélkezz!
Valóban erről lenne szó? Ítélkezünk?
Egy alkalommal egy ember orvoshoz ment. Csak egy általános kivizsgálás, gondolta, a szokásos rutin. 30 egynehány évesen, minden tünettől, fájdalomtól mentesen egészségesnek tartotta magát.
Megy a napi hajtás, belefér a buli, a pia, a csajozás - szóval minden oké, és elpörög ez így még vagy 20 évig...
Az orvos alapos vizsgálat után, kíméletesen, de korrektül közölte vele: beteg. Bár ő nem látta, nem érezte, de beteg. Betegsége halálos, ha azonnal és komolyan nem vált életmódot. Elmondta neki azt is, mit kell tennie.
Vajon az orvos ítélkezett?
Lelkipásztorként az a dolgom, hogy "orvos" legyek. Nem több és nem kevesebb. Kivizsgálni, diagnosztizálni, gyógymódot ajánlani.
Hogy emberünk meggyógyult-e, vagy belehalt? A történet minden egyes olvasáskor másképp folytatódik majd, és másképp ér véget....attól függően kedves Olvasó, hogy Te hogyan fejezed be.
Ez a blogbejegyzés csak egy diagnózis - Tőlem - Neked. Egy gyógyult betegtől, aki segédorvos lett a Mester mellett, és arra esküdött, hogy mindenkinek, mindenkor, minden körülmények között elmondja a diagnózist, és orvosságot ajánl.
A történetet innen Te írod tovább, és az életed folytatását is....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése