A homoszexualitásról

Egy évvel korábban, kollégám tollából származó állásfoglalás késztetett a mai bejegyzésre. A vélemény így hangzott: " A homoszexuálisokat szeretni kell, és meg kell tanulnunk velük együtt élni."
Ezzel a gondolatmenettel két probléma van:
Félreérthető és semmitmondó - mint a KRESZ-ben az út és látásviszonyok szerinti megfelelő vezetés - minden belefér, vagy éppen semmi.

Nézzük mit mond a Biblia a homoszexualitásról!

Kevés olyan mai erkölcsi dilemma van, amelyre ennyire konkrét és kiterjedt választ kaphatunk, és ide idéznék néhány locust:

A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy a homoszexuális tettek bűnök
(1 Mózes 19:1-13; 3 Mózes 18:22; Róma 1:26-27; 1 Korinthus 6:9).
A Róma 1:26-27 konkrétan azt tanítja, hogy a homoszexualitás annak az eredménye, hogy valaki megtagadja Istent és nem engedelmeskedik neki. Amikor egy ember folyamatosan bűnben és hitetlenségben van, akkor a Biblia szerint Isten “átadja” még gonoszabb és züllöttebb bűnöknek, hogy megmutassa neki az Isten nélküli élet hiábavalóságát és reménytelenségét. Az 1 Korinthus 6:9 kijelenti, hogy a homoszexuális bűnök elkövetői nem öröklik Isten királyságát.

Isten nem teremtett senkit homoszexuális vágyakkal. A Biblia szerint a bűn miatt válik valaki homoszexuálissá (Róma 1:24-27) és ez kizárólag a saját választása. Születhet valaki nagyobb homoszexuális hajlammal, mint ahogy másokra inkább az erőszakosság vagy más bűnök a jellemzők. Ez nem ad felmentést valakinek, hogy a bűnt válassza és kiélje bűnös vágyait. Amikor valaki úgy születik, hogy hajlamos a dühre / haragra, akkor helyes kiélnie ezeket? Persze, hogy nem! Ugyanez igaz a homoszexualitásra.

Itt viszont egy pillanatra álljunk meg és tisztázzunk egy tényt:

Isten szereti az embert, de gyűlöli a bűnt.Tudom, hogy sokan szeretnének belekapaszkodni a "krisztusi szeretet" és a "szerető Isten" szlogenekbe, de ez abban a formában, ahogy szeretnénk érteni, ti. nincs itt baj, Isten szereti a homoszexuálisokat is, nem működik. Ugyanis Isten valóban szereti Bélát, Gézát, Petikét, Lacikát, de gyűlöli a bűnt (pl. homoszexualitását), és itt nincs pardon.
Lehet, hogy illúziókat rombolok, de a Szentírás erről feketén fehéren nyilatkozik.

Mi a helyzet akkor, hogyan álljunk hozzájuk?
Ítélettel, haraggal, gyűlölettel semmiképp sem. Az Egyházat és a keresztyén embert itt leginkább egy orvoshoz tudom hasonlítani. Az orvos diagnosztizálja a betegséget és felírja a gyógyszert. Nem ítél, nem fenyeget, nem gyűlöl. Gyógyít.

Mi a feladat?

Ki kell mondani: bűnös vagy. Ez a mai liberális világban nagyon nehéz, hiszen egyből kapod a "homofób, gyűlöletkeltő, rossz keresztyén" jelzőket. (Itt jegyezném meg, tedd fel a kérdést, akkor jó-e az orvos, ha hazudik neked, hogy jó hírt mondhasson, vagy akkor, ha igazat mond, és terápiát javasol? Ki-ki döntsön ízlése szerint.)
A bűnre való rámutatás nem ítélet, diagnózis. (Persze, a stílus fontos, de az igazság kimondása elengedhetetlen.) Miért nem ítélet? Mert ezzel nem kizárni akarod, hanem más lehetőséget ajánlani. Krisztust.
Az Egyház szerepe sohasem lehet ilyen esetben a bíróé, de nem lehet a mézesmázos hízelgőé sem. Orvos, aki feladatot és hatalmat kapott, hogy a gyógyulást hozza. Nem kellemes, nem hálás feladat. De Krisztus ezt bízta ránk.

Összefoglalva: a homoszexualitás bűn, de ebből a bűnből is van megváltás.
Szerepünk (Egyház, lelkipásztor, keresztyén gyülekezetek, és tagjai) pedig az, mutassunk rá a bűnre, és kínáljuk fel a megváltás lehetőségét, harag, elutasítás és gyűlölet nélkül.